Vezetni néha stresszes, máskor maga a teljes lelki nyugalom
- Az autósok jó része szívesen vezet, ha egyedül ülhet a gépkocsiban.
- A vezetés megadja a választás szabadságát, az irányítás érzését.
- A magányos autózás távol tartja az anyagi gondokat, a családi bonyodalmakat és a betegségek miatt érzett aggodalmat is.
A nagyvárosi autóvezetők gyakran panaszkodnak a dugók, a közúton tapasztalható agresszió miatt, és stresszesnek élik meg az autóban töltött időt. Érdekes, hogy mint minden éremnek, ennek is két oldala van. Az egyik autómárka megbízásából a brit Censuswide közvéleménykutató 2013 sofőrt (17 év feletti válaszadót) kérdezett meg.
Ezek szerint a britek kétharmada egyetért azzal, hogy a magányos autóvezetés „a meditáció új formája”. Az autósok hetente átlagosan 43 órát töltenek az autójukban ülve, és ez több mint egy teljes munkahét. Sőt, több, mint számos népszerű időtöltésre fordított idő, például a futás (16%), a négy fal közötti meditáció (10%), a csapatsportok (8%) és a közösségi média olvasása (4%), ez bizonyítja stresszoldó képességét.
Mi az, ami a magányos autóvezetésben olyan mélységes nyugalomérzetet vált ki? A menekülés a mindennapi gondok elől (64%), a zenehallgatás (49%), az aggodalmaskodás kikapcsolása (41%) és az önálló irányítás érzése (33%) a legfontosabb okok, amelyeket a britek említenek. Az autó nem más, mint csendes menedék. Emellett 14%-uk akkor is az autójához menekül, ha szeretne kicsit megszabadulni szeretteitől.
A 10 legfontosabb dolog, amitől a magányos vezetés meditációnak tűnik:
- A menekülés érzése
- Zene vagy rádió hallgatása
- Az aggasztó gondolatok kikapcsolása
- Az irányítás érzése
- A családtagoktól távol töltött idő
- A mobiltelefon mellőzése
- Új látnivalók megtekintése
- Kreatív ötletek megfogalmazása
- Kényelmesen ülve töltött idő
- Az autó illatának élvezete
És mit igyekeznek elkerülni?
- Az anyagi gondok miatti aggodalom (44%)
- A nyomasztó családi kötelezettségek (27%)
- Az egészségügyi aggodalmak (26%)
A fenti adatok meglepőek lehetnek azok számára, akik mindennapi nyűgnek élik meg az autós munkába járást vagy az elővárosi ingázást. Másfelől rávilágít azokra a rejtett motívumokra, amelyek megmagyarázzák, az autó vásárlás és fenntartás miért érzelmi kérdés sok autóvezetőnek, és hogy miért nincs efféle érzelmi töltete a mosogatógépek vagy hűtőszekrények birtoklásának. Azt is megmagyarázza, miért nem vezetünk úgy, mint egy fejlett intelligens szoftver, hogy miért vannak kiszámíthatatlan húzásaink, ha bonyolult helyzetbe kerülünk, vagy oda manőverezzük magunkat.
Persze nem véletlen, hogy az effajta kutatást éppen egy autógyártó rendelte meg. Hiszen számukra a legfontosabb, hogy a személygépkocsi továbbra is vágyak titokzatos tárgya legyen, és ne csak egy tartós fogyasztási cikk a többi között.
N.V.
