Vigyázat! Kezdődik a szarvasbőgés!

  • A nagyvadak vándorlási útvonalai folyamatosan változnak, ne vezessen rutinból!
  • A kétmázsás szarvas nem tudja, hogy „ezen a környéken nem szokott felbukkanni”.
  • A látszólag kimúlt szarvas még akár halálos sérülést is okozhat, ne nyúljon hozzá!
  • Lassítson! Hajtson az út közepén! Tartson nagyobb követési távolságot a szokásosnál!
  • Erdőben, ha csak lehet, reflektorral vezessen, de ha meglátja a vadat, kapcsolja le!

Augusztus végén – szeptember elején kezdődik a szarvasbőgés, ami az ország nyugati területein kezdődik és az északkeleti országrészben akár novemberig is elhúzódhat. A rendőrség és a vadásztársaságok fokozott óvatosságra kérik a közlekedőket, mivel a párzás időszakában a vadak mozgása még kevésbé kiszámítható, mint máskor.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a vadak vándorlása folyamatosan változik, amiben szerepe lehet az élőhelyeiken bekövetkezett változásoknak, például a megszokott ivóhelyeik kiszáradásának, egyes területeken a nagyberuházások okozta zajterhelés is elvándorlásra kényszeríti őket. Persze a tehenekért versengő bikák ösztöneiktől hajtva is hatalmas területeket képesek bejárni riválisaik üldözése vagy éppen menekülés közben.

Autós, motoros szempontból fontos emlékezni arra, hogy a Vadveszélyre figyelmeztető táblákat ott helyezik ki a közútkezelők, ahol a tapasztalatok szerint rendszeresen előfordulnak nagyvadak. Őzek, szarvasok, vaddisznók. De maguk a táblák senkit nem védenek meg a vaddal való ütközéstől. Sőt, ezt ma már a rendőrség és a vadásztársaságok is elismerik, olykor még a táblák hatálya alatt amúgy kötelező óvatosság sem.

Ért már vadbaleset autóst álló autóban. Egy több száz egyedből álló szarvasrudli átgázolt a főúton. Hiába állt meg számos autó a szarvasrudli előtt mindkét irányból, néhány példány elvétette az ugrást és az álló autók közé vetette magát. Volt amelyik helyben elpusztult, a többi kisebb-nagyobb sérülésekkel folytatta az útját a többiekkel. Abban a helyzetben a pórul járt autós mindent megtett, amit lehetett. Annál óvatosabb, mint hogy a szarvasok közeledését látva megállt, aligha lehetett volna.

Ilyenkor az autós nem tehet semmit. Ha volt cascója és az vadkárra is érvényes volt, vagy kötött vadkár kiegészítő biztosítást, a biztosító rendezi a kárát. Ezek hiányában azonban mélyen a zsebébe kell nyúlni a tulajdonosnak. A Polgári Törvénykönyv veszélyes üzemekre vonatkozó rendelkezései szerint két veszélyes üzem ütközése esetén a felek maguk viselik a másiknak fel nem róható kárt. A vad elhullása miatti veszteséget a vadásztársaságnak, az autóban keletkezett kárt a jármű tulajdonosának kell viselnie.

Igen ritkán fordul csak elő, hogy a vadásztársaságot terhelje a felelősség azért, hogy a területről olyan útra tévednek vadak, ahol erre Vadveszély tábla nem figyelmezteti az autósokat. Ilyen, ha

  • az úthoz túl közel telepítették az etető, itató helyet,
  • vadászatkor az út felé hajtják a vadat, de a vadveszélyre nem figyelmeztetik az autósokat,
  • minden más olyan eset, amikor a vadásztársaságnak (a munkatársainak vagy a vadászoknak) felróható okból jelenik meg van olyan helyen, ahol általában nem szokott.

Valójában a párzási időszakban szinte bárhol, bármely erdős, bozótos területen, learatott szántókon átvezető utakon felbukkanhatnak nagyvadak.

Az elmúlt tíz évben hozzávetőlegesen 6000-7000 nagyvadat gázolnak el a hazai utakon. Döntően őzeket – az őzek párzási időszaka lassan már a végéhez közeledik –, kisebb részben szarvasokat, vaddisznókat. Azonban a biztosítóknál fele ennyi vadkárt jelentenek be az autósok. És a biztosítási káresemények között nemcsak a nagyvaddal való ütközések szerepelnek.

Az Országos Vadgazdálkodási Adattár adataiból az derül ki, hogy nyúlból és fácánból külön-külön is legalább annyi pusztul el közlekedési balesetben, mint ahány nagyvad összesen. Okkal feltételezhetjük azonban, hogy a nyúl- és fácánelütések jelentős részéből nem lesz biztosítási káresemény, a legtöbb valószínűleg be sem kerül a statisztikába. Olykor még a „gázoló autós” sem észleli, hogy elütötte az állatot, vagy ha mégis, nem áll meg. De ha mégis megáll, és nem találja meg az elhullott állatot, nem jelenti a balesetet a hatóságoknak. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy egy fácán vagy nyúl elütése ritkábban vezet személyi sérüléses, de akár még jelentős anyagi kárral járó közlekedési balesethez, mint ha egy őzzel, pláne egy méretes szarvasbikával ütközik az autós, motoros. A legnagyobb nagyvadak még egy busznak vagy akár egy kamionnak is képesek balesetveszélyes sérüléseket okozni.

Ha lelepleződik, hogy a gázoló elviszi a balesetben elpusztult vadat – és ne feledjük, ma már lassan több autóban van fedélzeti kamera, mint ahányban nincs, a lelepleződés esélye emiatt nagy –, nem árt, ha tudja, hogy annak akár súlyos következményei is lehetnek. Az elütött vad elvitele lopásnak minősül bármilyen, bármekkora állatról legyen is szó.

Az elkövetkező hetekben az autósokra a legnagyobb veszélyt jelentő szarvasokkal különösen érdemes óvatosnak lenni. Óva intenek mindenkit a vadászok már attól is, hogy az elütött vadat megpróbálják lehúzni az útról, egyáltalán, hogy megközelítsék, hozzáérjenek. Még a halltusáját vívó szarvas is okozhat súlyos, akár halálos sérülést az embernek. Aki vadat gázol:

  • Álljon meg, és kapcsolja be az elakadásjelzőt!
  • Tegyen meg mindent, ami a vad megmozdítása nélkül lehetséges, próbálja nyilvánvalóvá tenni, hogy baleset történt és külön is jelezze a többi közlekedőnek, hogy az úton és/vagy az út szélén fekszik a tetem.
  • Hívja a rendőrséget! Elvileg egyidejűleg értesíteni kellene a területileg vadásztársaságot is, de csak kevesen tudják, hogy egy adott terület kihez tartozik és, hogy milyen számon érhetők el a vadásztársaság illetékesei. A rendőrök viszont tudják.
  • Fotózza le a helyszínt, és az autóját, amennyire csak ez biztonságosan ott és akkor megtehető, dokumentálja az eseményt. Ha van biztosítása szükség lesz a felvételekre, ha nincs, a rendőrségnek akkor is sokat segíthet.

A legjobb persze, ha elkerüljük a vaddal való ütközést. Egy 20 kilós őz is képes lehet akár egy tonnás erőt is kifejteni az autóra, ha ő is és a gépjármű is sebesen halad a maga útján az ütközés előtt. Akkor el lehet képzelni mi lesz azzal az autóval, ami egy kétmázsás szarvasbikával ütközik össze!

Hogyan előzhető meg, hogy nagyvadat gázoljunk?

Az őszinte válasz az, hogy nehezen. Mint már említettem, olykor az álló autónak is nekirohannak a megrémült vagy megzavart őz- vagy szarvasrudli egyes egyedei. Ez azonban nem túl gyakori. Sokkal inkább jellemző egy haladó autó és egy rohanó vad ütközése, vagy hogy az úton áthaladó autó látványától lefagyó, álló állatot gázolnak el.

Mit célszerű tenni?

A Vadveszélyre figyelmeztető tábla után a KRESZ szerint az autósoknak, motorosoknak „úgy kell megválasztani a sebességüket, hogy a vad hirtelen felbukkanása esetén is el tudják kerülni az ütközést”. Ez az elmélet. Amit – bármennyire is nehéz elképzelni, hogy pontosan mit és hogyan is kellene csinálniuk a sofőröknek – azért érdemes komolyan venni, mert ha a vadgázolás után bebizonyosodik, hogy a gépjárművezető nem a tőle elvárt óvatossággal vezetett, a vadásztársaság követelheti tőle a vadkár megtérítését.

Másfelől persze az autósok is a siker reményében perelhetik a társaságot, ha kiderül, hogy egy rosszul előkészített vadászat űzte az útra a vadat. De jobb ezeket a pereket, de még inkább magát a vadgázolást elkerülni.

Ehhez elengedhetetlen, hogy az erdős, bokros-bozótos, és a mezőgazdasági területeken átvezető utakon (lényegében mindenütt, ahol vadak felbukkanása feltételezhető)

  • az ott megengedettnél hajtsanak lassabban. Erdei utakon akár a 20-30 km/h-s tempó sem túlzott óvatosság ilyenkor – még akkor sem, ha a vadak olykor az álló autóknak is képesek nekimenni és azokban kárt okozni;
  • az előbbiből következik, hogy amennyiben vadveszélyes utakon (is) közlekedik, tervezzen hosszabb menetidővel, mint szokott, így kevésbé fogja idegesíteni, ha lassabban tud csak haladni (ha nem is a vadak, de a többi, óvatosan közlekedő autó miatt) és nem fog hirtelen, meggondolatlan manőverekbe bonyolódni;
  • amennyiben a forgalom megengedi, húzódjon az út közepére (lovagolja meg a felezővonalat), így több ideje marad a fékezésre vagy egy kikerülő manőverre, mintha a padka mentén autózna;
  • tartson a szokásosnál nagyobb követési távolságot, hogy ha az elöl haladó hirtelen fékezésre kényszerül, ne rohanjon bele;
  • figyelje az út szélét, ahol éjszaka a reflektor fényénél (és ebben az időszakban, ahol és amikor csak lehetséges ajánlott a távolsági fényszóró használata) a világító szempárok jelzik, ha vadak vannak a közelben, ez esetben viszont számolni kell azzal, hogy esetleg kirohannak az útra;
  • amikor a reflektor fénye az úton álló, sétáló vadat világít meg, azonnal kapcsoljuk le, mert elvakítja, a vakító fényben pedig a vad lefagy. Ilyen esetekben pedig ő nem fog elugrani;
  • kegyetlennek tűnő szabály, de fontos: ha elkerülhetetlen az ütközés, ütközzön. Egy szarvassal frontálisan ütközni még mindig a kisebb rossz ahhoz képest, mintha egy pánikhelyzetben elsietett és/vagy rosszul végrehajtott kikerülő manőver végén az autó oldalával fának csapódik vagy a jármű felborul!
  • vadveszélyes erdei utakon ne előzzön!

… mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.