Vírus utáni helyzet

Hogy lesz-e hatása a közúti közlekedésre, illetve a baleseti helyzet alakulására a koronavírus terjedésének és az azzal összefüggő kormányzati intézkedéseknek, ma még nehéz megmondani. Ami napjainkban biztosra vehető az az, hogy minden bizonnyal csökkenni fog az európai és a hazai autós turizmus is, hiszen a környező országok többsége is veszélyhelyzetet hirdetett, tehát szomszédaink is jelentősen korlátozták a közúti utasforgalmat. A határok könnyű átjárhatósága a schengeni övezetben is többnyire – legalábbis átmenetileg – megszűnt, így aztán gépkocsival sem egyszerű egy távolabbra tervezett pihenést megvalósítani. A szigorú intézkedéseknek természetesen van létjogosultságuk, hiszen nyilvánvalóan nem a közlekedésre használt eszköz – legyen az repülő, autó, vonat vagy busz – hordozhatja a vírust, hanem legfőképpen az ember.
De maradva a kiinduló gondolatnál, ha csökkenni fog a határátkelők forgalma legalább a nyári időszak közepéig, akkor – elvileg – kisebb lesz a forgalom az Olaszországba, Szlovéniába, Horvátországba vagy éppen Ausztriába tartó autópályákon, fő közlekedési utakon. Kisebb forgalom, kevesebb baleset, kisebb környezetszennyezés – mondhatnánk a dolgokat leegyszerűsítve, és talán rátalálva a koronavírus járvány egyetlen kedvező hozadékcsomagjára.
Elvileg, mondtam, mert a helyzet azonban ennél bonyolultabb.

1. Mert az emberek, legyenek bármennyire is tudatosak a járvánnyal kapcsolatban, megszokták, hogy szabadon mozoghatnak, a javuló időjárás pedig még a legóvatosabbakat is kirándulásra csábítja.
2. Ráadásul az üzemanyagok ára – éppen a felhasználás világszerte tapasztalható drasztikus csökkenése következtében – hazánkban is régen látott szintre esett vissza. Ez egy újabb vonzó tényező lehet, s nyilván sokak fejében megfordul, hogy eddig mindig a szabadságolási időszakban kellett a legtöbbet fizetni az üzemanyagért, most akkor használjuk ki a lehetőséget belföldön. Ez a hozzáállás kompenzálhatja az utak – az említett intézkedések miatt – kieső forgalmát, tehát elindulhat egy országon belüli „népvándorlás”. (Félreértés ne történjen: az üzemanyagárak emelkedését senki sem sírja vissza!)
3. A hosszabb ideig tartó korlátozó intézkedésekhez az emberek az elmúlt évtizedekben – hála Istennek! – nem voltak hozzászokva. Ez és a hozzá kapcsolódó esetleges pánikhangulat pedig egyesekben okozhat olyan belső feszültségeket, amelyek levezetésére senkinek nem javasolnám a közutakat. Persze a családot, a gyermekeket, sőt az embertársainkat sem, de ez már messze meghaladja ennek a cikknek a témáját.

Egyszóval, ha összevetjük ezt a három pontot, már nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy látványosan csökken majd a balesetek száma, de a szakembereknek mindenképpen érdemes lesz figyelni és elemezni a statisztikákat.
Ha igaz a hír, és miért ne lenne az, miszerint Kína a napokban jelezte az egészségügyi világszervezetnek, hogy az országban megszűnt a koronavírus járvány, akkor érdemes számolnunk. Az első bejelentés óta, nagyjából január elejétől alig több mint két hónap telt el, tehát a legnagyobb fertőző góc ennyit élt. Ez azt is jelenti, hogy Európa – ha minden jól megy- május végére térhet magához. Talán marad még idő egy kis autós kiruccanásra is. Nyilván nem egyszerre indul meg majd az Európát keresztül-kasul behálózó forgalom, ám ahogy a mi népünket ismerem, nem sokáig fog habozni, hogy útra keljen-e.
De a magam részéről akkor sem szeretnék majd közúti balesetekről, megrendítő halálesetekről hallani vagy írni. Legalább egy szusszanásnyi idő maradjon majd a koronavírus távozta után!

S.G.