Vissza a gyorsforgalmi utakra!

  • Megelégelte a kormány, hogy túl sokan  térnek le a fizetős gyorsforgalmi utakról.
  • Jövőre 20-23 százalékkal drágul a nehéz-tehergépjárművek úthasználati díja!
  • Még az úthasználati díjnál is nagyobb mértékben nő a szabálytalankodók bírsága.
  • Európa több országához képest a magyarországi szigorítás enyhének mondható.

 

Jövőre jelentősen emelkedik a nehéz-tehergépjárművek úthasználati díja. Január 1-jétől Magyaroszágon a 3,5 tonnánál nehezebb tehergépjárművek útdíja átlagosan 20-30 százalékkal emelkedik. Egyidejűleg szintén 30 százalékkal nagyobb összegű bírsággal kell számolniuk azoknak a fuvarozóknak, akik nem tartják be az úthasználat  rájuk vonatkozó szabályait.

Mi indokolta a szigorítást?

A válasz egyszerű. Mint az a kormányrendelet indoklásából is kiderült, túl sok kamion és nehéz-tehergépjármű kerülte el az utóbbi időben a díjköteles gyorsforgalmi utakat, és tervezte útvonalát a fizetős szakaszok helyett lakott területeken keresztül, és általában az alacsonyabb szintű úthálózaton. És a számuk egyre nőtt.

Megnőtt a nehéz-tehergépjármű fogalom a nem díjköteles utakon, és ez fokozott zaj és légszennyezést, jelentős baleseti kockázatot jelent az érintett települések lakói számára. Nagy mértékben rontja az alsóbbrendű utakat és azok burkolatának állapotát, mivel azokat nem nagy számú, nagy tömegű járművekre tervezték. Így viszont a megnövekedett tranzitforgalom miatt a karbantartási költségeik megsokszorozódnak.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy fuvarozó, aki szeretne néhány ezer forintot spórolni, inkább a falvakon keresztül igyekszik eljutni úti céljához. Ott, ahol gyerekek indulnak iskolába, nyugdíjasok mennek bevásárolni. És ahol nemcsak az utak teherbírása, olykor a vonalvezetése sem alkalmas a megnövekedett forgalom levezetésére. Emiatt egy 40 tonnás szerelvény megjelenése ezeken az utakon valódi közlekedés- és infrastruktúra-biztonsági kockázatot jelent.

Nem véletlen és nem is ok nélkül panaszkodnak a médiában időről időre a legkülönbözőbb települések lakói, hogy „Az út túloldalára születni kell!” A települést ketté- vágó főúton ugyanis csúcsforgalom idején szinte lehetetlen a biztonságos átkelés.

Egész Európa szigorít!

Nem egy speciális magyar jelenségről van szó. Európa-szerte próbálkoznak a fuvarozók kikerülni a díjköteles utakat. És Európa-szerte hoznak hasonló intézkedéseket válasz gyanánt a kormányok, csakúgy mint nálunk.

A 2026. január elsejétől életbe lépő magyar szigorítások egyáltalán nem egyedülállóak. Sőt, Európában a magyar útdíj- és bírságemelés még az enyhébbek közé tartozik.

Németországban 2024. decemberében bevezetett CO2-pótdíj miatt 50-80 százalékkal drágult a kamionozás, és a bírságok is 240-800 euró közé emelkedtek. Ausztriában évről évre 8-12 százalékkal nő az útdíj, és 2026-ra további emelést terveznek. Csehországban márciustól 15-25 százalékos emelés várható, a bírságok pedig egységesen 30 százalékkal nőnek.

Lengyelországban, ahol az e-TOLL rendszer működik, 20-35 százalékos díjemelés lépett életbe januárban, a bírságok pedig 500-1500 zloty közé emelkedtek. És a sor folytatható: Belgium, Franciaország, Svájc – mindenhol hasonló döntések születtek vagy vannak előkészület alatt.

A szigor három fő oka!

A szigor háttérben több ok is áll. Egyfelől, az Európai Unió 2022-es irányelve, amely kötelezővé tette, hogy 2026-ig minden tagállamban CO2-kibocsátás alapú díjszabályozást vezessenek be. Egy régebbi, szennyezőbb kamion többet fizet, mint egy újabb, környezetbarátabb jármű. Ezzel kívánják ösztönzi a fuvarozókat a flottamodernizálásra.

A második ok ugyanaz, mint Magyarországon: a díjköteles utak elhagyásának megakadályozása. Az Európai Bizottság becslése szerint a tehergépjárművek 15-25 százaléka csak azért használ kerülő útvonalakat, hogy elkerülje a díjakat. Logisztikai érvek nem szólnak a letérés mellett.  Ezzel azonban ellehetetlenítik a falvakat, kisvárosokat életét, rongálják a jóval kisebb forgalomra és jóval kisebb méretű, súlyú járművekre tervezett infrastruktúrát, és ez hosszú távon fenntarthatatlan.

A harmadik ok az infláció és a részben emiatt növekvő fenntartási költségek. Az útfelújítások, hidak karbantartása, a közlekedési infrastruktúra üzemeltetése mindenütt egyre többe kerül. A számlát valakinek meg kell fizetnie. Nemcsak a jogalkotók logikája, a józan ész is azt diktálja: azok fizessenek többet, akik a leginkább igénybe veszik, a legnagyobb mértékben „rongálják” az utakat, például a nagy súlyú járműveikkel.

Miről szól a mostani szigorítás?

A fuvarozók számára egyértelmű üzenetet kell, hogy jelentsen: a díjkerülés egyre kevésbé éri meg. Egy korábban jövedelmező kerülő útvonalon most nagyobb bírsággal és növekvő üzemanyag-költséggel kell számolniuk.

A hatóságok számítanak arra, hogy ezzel a teherforgalom jelentős része visszatér a gyorsforgalmi hálózatra, ahol nagyobb biztonságban, gyorsabban és kevesebb környezeti ártalom mellett haladhat. És persze arra is, hogy megkapják a jogszabályban előírt – immár emelt – bírságukat azok, akik mégiscsak a nem fizetős utakon kívánnak célt érni.

A helyi önkormányzatok és lakosok számára ez javulást jelenthet: kevesebb kamion a faluban, tisztább levegő, biztonságosabb gyalogátkelők.

Az új bírságtételek egyértelmű üzenete: a szabálykövetés már nemcsak erkölcsi kötelesség, anyagi értelemben is kifizetődőbb. Aki betartja az e-útdíj szabályokat, megfizeti a díjat és az előírt útvonalakon közlekedik, az elkerüli a jelentősen megemelt bírságot, ami immár 61-91 ezer forint között is lehet egy-egy szabálysértés esetén.

Az európai tapasztalatok azt mutatják, az ilyen típusú intézkedések hatékonyak. Németországban például a CO2-pótdíj bevezetése után mérhető volt a forgalom visszaáramlása a gyorsforgalmi hálózatra. Ausztriában a határ menti leterelődés elleni kampányok szintén eredményt hoztak.

F. Gy. A.