Az ötödik kerék

• Sem mi, sofőrök, sem a gyártók nem figyelnek eléggé az autógumik állapotára.
• Egyre kevesebb személygépkocsi csomagtartójában lapul pótkerék.
• A defektjavított kerékkel legfeljebb 80 km/h-val és 80 kilométerre szabad menni.

Az indokoltnál sokkal kevesebb figyelmet kapnak a gumiabroncsok, főleg, ha már felszerelték őket a felnire. Pedig mindenki tudja, hogy legyen bármilyen olcsó vagy drága, kicsi vagy nagy, belsőégésű vagy villanyos az illető gépkocsi, az életünk és testi épségünk azon a négy tenyérnyi gumin (is) múlik, ahol a jármű érintkezik az úttal. Tesztek bizonyítják, hogy a gyári új, tökéletes műszaki állapotban lévő autók féktávolságai között jelentős különbség lehet, és hogy ennek nem a fékek, hanem az abroncsok tapadási képessége az oka.

Azt, hogy az autósok, ha már megvették és felrakatták, nemigen foglalkoznak az abroncsokkal, éppen az mutatja, hogy a törvényhozók fontosnak tartották kötelezővé tenni az új autókon az abroncsnyomás állapotára figyelmeztető rendszer felszerelését. Hogy a gyártók sem törődnek többet a gumik állapotával nálunk, az pedig abból tűnik ki, hogy a mostanában forgalomba helyezett új autók túlnyomó többségét pótkerék nélkül engedik ki a forgalomba. Vannak márkák és modellek, amelyek az extralistán lehetővé teszik az ötödik kerék megvásárlását, de mostanában elég sok olyan gépkocsit hoznak forgalomba, amelynél már nincs meg a helye sem a pótkeréknek. Például azért, mert akkumulátor-csomagot szereltek a csomagtér aljába, de az LPG-gáz tartálya is gyakran itt található meg.

Marad tehát a defektjavító készlet, vagy a sárga angyal. Egyik sem olcsó megoldás. Miért? Mert a javító készletek közös jellemzője, hogy a szelepen keresztül gumitömítő anyagot juttatnak az abroncs belsejébe, ami a túlnyomás hatására a kis lyukakat képes eltömni. Ha ezután az ideiglenesen lezárt gumiabroncs megbízhatóan tartja a levegőt, óvatosan tovább lehet haladni a következő műhelybe a foltozott gumiabronccsal. Legfeljebb 80 km/h-val, és legfeljebb 80 kilométer távolságra! Csakhogy az így javított abroncsot ki kell dobni a szemétbe, és újat kell felszerelni a helyére.

Íme, egy ártatlan fémszilánk vagy facsavar így képes jónéhány tízezer forintos kárt okozni, nem beszélve a defektjavító készlet használatáról. Ezekkel a vészhelyzetre kifejlesztett eszközökkel nem könnyű boldogulnia egy átlagos, netán átlagnál kevésbé ügyes úrvezetőnek, hiszen minden bizonnyal akkor lát először ilyet, amikor az út szélén ragad. Ráadásul a téli hidegben ezek az adalékanyagok megdermedhetnek és nem tömítik a lyukat.

No de mi a helyzet akkor, ha van pótkerék? Valaha minden sofőr-tanulónak át kellett esnie a kerékcserén, ma azonban ez is komoly feladvány lehet, például egy hölgynek. Különösen azóta, hogy a gumiszerelő műhelyekben elterjedtek a pneumatikus ütve-csavarozók. Lelkiismeretes szakember a végső rászorítást nem ilyen eszközzel végzi, ezért aztán az út szélén ügyeskedő autósnak nem sok esélye lesz kihajtani a csavarokat.

Ha sikerül lecserélni a sérült kereket, a pótkerék jellegétől függően – azonos méretű-e a tengelyekre szerelt kerekekkel vagy csak mankókerék – siethetünk a legközelebbi gumishoz, aki szerencsés esetben percek alatt és teljes értékűen megjavítja az eredeti abroncsot és visszateszi a helyére. Az ötödik kerék pedig ismét elfoglalja stratégiai pozícióját a csomagtartóban. Remélhetően évekig nem lesz rá szükség, de ha mégis az utunkba akad egy kóbor facsavar, esélyt ad rá, hogy saját erőből kecmereghetünk ki a bajból.

N.V.