A KRESZ nem ad elsőbbséget a szabályosan közlekedőknek!

• Sokan felháborodtak a Dózsa György úti gázoló ítéletén, és nemcsak azért, mert túl enyhének találták.
• Korábban már írtunk arról, hogy a gyorshajtónak is meg kell adni az elsőbbséget!
• A „megtévesztő sebesség” fogalma ismert, hivatkoznak is rá az ügyvédek, ügyészek és a bírók, de hogy mit jelent pontosan, csak kevesen tudják.

Fotó: police.hu

Sokan felháborodtak a Dózsa György úti gázolóként elhíresült M. Richárd ítéletén. Az egykor a kecskeméti maffiaperben az alvilág katonájaként elítélt férfi 2015-ben közlekedési afférba keveredett egy biciklis futárral, aminek a végén utasával közösen összeverték a kerékpárost, majd 2017 tavaszán egy, két halálos áldozatot követelő baleset fő felelőseként került be a hírekbe. Utóbbi esetben a barátnőjének frissen vásárolt luxus Mercedesével 50 helyett közel 150 kilométer/órás sebességgel hajtott be a XIII. kerületi Dózsa György út és a Kassai utca kereszteződésébe, ahol belerohant egy ugyanott éppen balra kanyarodó Citroënbe. A Citroënen két utasa vesztette életét, egyikük már a helyszínen, a másik a kórházba szállítás után.

A bíróság szeptember 30-án hirdetett elsőfokú ítéletet az ügyben, melyben mind M. Richárdot, mind a Citroën sofőrjét felelősnek mondták ki a történtekért. M. extrém nagy sebességgel közlekedett, a Citroën vezetője pedig kis ívben próbált meg balra kanyarodni, és eközben nem adta meg az elsőbbséget a szemből érkező, egyenesen tovább haladó Mercedes-nek.

M. négy év fogházat kapott és véglegesen eltiltották a vezetéstől. (Az ítélet kihirdetése után egy héttel újra engedély nélküli vezetésen kapták a rendőrök. Azért „újra” mert már 2015-ben, a biciklis futárral történt afférját követően bevonták a jogosítványát. Akkor sem volt vezetői engedélye, amikor Dózsa György úti tragédia történt.)

A Citroën vezetőjét egy év 10 hónap – végrehajtásában három évre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte a bíróság.

A fellebbezések miatt még nem jogerős ítélet újra fellobbantotta a vitát arról, hogy akkor is meg kell-e adni az elsőbbséget a másik félnek, ha az extrém nagy (ahogy a jogászok fogalmazni szoktak: megtévesztő) sebességgel közlekedik?

„Olyan, mint Columbo felesége”, írtuk egy korábban nagy port kavart halálos motorbaleset kapcsán arról, a jogászok „megtévesztő sebességként” emlegetnek, de aminek írásos nyomát nem találni sehol, bár rendőrök, ügyészek, bírók és rendszeresen hivatkoznak rá. A megtévesztő sebesség lényege elvileg abban állna, hogy egy bizonyos mértéket meghaladó sebességtúllépés esetén a többi autóstól már nem várható el, hogy pontosan fel tudja mérni a gyorshajtó tényleges sebességét, és annak megfelelően reagáljon a kialakult forgalmi helyzetre. Csakhogy ilyen ökölszabály nincs.

Elvileg az szépen hangzik egy, a Dózsa György útihoz hasonló tragédia után, hogy „mivel az egyik jármű extrém nagy sebességgel hajtott, ezért egyedül annak a vezetője a felelős a balesetért”, a gyakorlatban azonban inkább a „gyorshajtónak is meg kell adni az elsőbbséget” elv érvényesül a bíróságokon.

Márciusban egy halálos motoros baleset kapcsán már részletesen foglalkoztunk a témával. [Kétrészes cikkünk itt és itt érhető el.] A kérdés, hogy tudniillik, „van e a gyorshajtásnak egy olyan számszerűsíthető mértéke, amit túllépve már kizárólag a gyorshajtót terheli a felelősség mindenért, ami a száguldásával összefüggésbe hozhatóan történik”, megjárta anno a Legfelsőbb Bíróságot,  majd a Kúriát is. Mindkét fórumon salamoni döntések születettek, melyek lényege: a közlekedési szabályok egyenrangúak, még akkor is, ha vannak köztük olyanok, melyek megsértésének súlyosabb következményei lehetnek, mint más szabályszegéseknek. Egyértelműen ilyen, súlyosabb következményekkel fenyegető szabálytalanság a gyorshajtás, a kanyarodás és az előzés szabályainak a megsértése is.

A legfőbb bírósági fórumok szerint mindig az egyes balesetek összes körülményének a mérlegelése után lehet csupán eldönteni, hogy az egyik szereplő extrém nagy sebessége felmenti-e a többi közlekedőt az adott esetben a felelősség alól. Ökölszabály nincs, és a legfelsőbb bírósági fórumok sem határoztak meg viszonyítási pontokat. Ebből pedig egyenesen következik, hogy fő szabályként abból kell kiindulni, hogy akinek valahol elsőbbsége van, akkor is elsőbbsége van, ha a megengedettnél háromszor gyorsabban hajt.

A bírói gyakorlatban fontos szempont, hogy milyen távolságból észlelhette az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője az extrém nagy sebességgel közeledő másik autót. Egy hosszan és jól belátható úton esélye sincs a kanyarodó sofőrnek a gyorshajtóval szemben, ez a korábbi cikkünkben tárgyalt halálos motoros balesetben született ítéletek is bizonyítják. Ott 130-cal hajtott a motoros (50 km/h helyett), amikor a balra kanyarodó személygépkocsi elé fordult. A motoros meghalt, az autóst elítélték.

Amennyiben a motoros túlélte volna a tragédiát, minden bizonnyal őt is elítélték volna – őt gyorshajtásért. Azt pedig, hogy melyikük volt nagyobb mértékben felelős a történtekért, ha úgy tetszik ki volt a fő felelőse a balesetnek, a gyorshajtó vagy a gyorshajtónak elsőbbséget nem adó, tehát szabálytalanul kanyarodó, alighanem csak az ítéletek súlyosságából és a bírói indoklásból olvashatták volna ki az érdeklődők.

Egy névtelenséget kérő ügyész így magyarázta, hogy miért emelnek vádat az ilyen esetekben a közvélemény által áldozatnak tartott sofőrrel és a gyorshajtóval szemben is:

„Ha látjuk, hogy valaki gyorsan, gyanúsan gyorsan közeledik, akkor tesszük a legjobbat, ha elengedjük. Senki ne apelláljon arra, hogy ha a másik nem hajtott volna gyorsan, akkor ő még simán bevette volna a kanyart, áthajtott volna a kereszteződésen. Nem tudhatja. A ritka kivételek közé számít, amikor emiatt a bíróság azt állapítaná meg, hogy tényleg kizárólag csakis az egyik szereplő a felelős a balesetért. Hiszen ott és akkor még abban sem lehet biztos a kanyarodó autós, ha csak nincs egy traffipax a kocsijában, hogy a másik tényleg extrém gyorsan közeledik felé. De még ha így is van, önmagában az sem menti fel a felelősség alól. A KRESZ-ben nincs olyan, hogy a szabályosan közlekedőknek elsőbbségük van a szabálytalanokkal szemben. Annak eldöntése, hogy ki követett el szabálysértést a hatóságok dolga. Nem egy esetben derült már ki, hogy – még ha különböző mértékben is, de – mind a két autós hibázott valamiben!”

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az utakon mindenkinek kötelessége mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne történjen baleset. Sokan nem lassítanak, ha valaki előzni kezdi őket, olykor még akkor sem, ha látják, nem lesz képes biztonságosan befejezni azt, mert már túl közel van a szembejövő. A „fékezz és bújj vissza mögém” mentalitás is könnyen okozhat tragédiát.

A Dózsa György úton a Citroën vezetője kissé kiegyenesítette a kanyart, hogy gyorsabban átérjen, azaz nagy helyett kis ívben kanyarodott, de így sem ért át. Két ember meghalt, akik az ő autójában ültek. De az ő élete sem lesz már olyan, mint volt. És egyfajta halmazati büntetésként egymás mellett ülhettek azzal, aki a baleset fő felelőse volt.

Aligha érte meg a sietség.

 F.Gy.A.