A piroson átbicikliző nő ügyében a helyzet változatlan

• Még nem gyanúsított a piroson áthajtó, majd rendőrökkel dulakodó biciklis.
• Három héttel az eset után még a közigazgatási eljárás sem zárult le az ügyében.
• Rosszkor, rossz helyen, rossz döntések sorát hozta a bringás – nem tudni miért.
• 50 ezer forintos bírság elől hivatalos személy elleni erőszakba menekülni?

Fotó: az index.hu oldalon megjelent videóból

Még nem hallgatták ki gyanúsítottként azt a fiatal nőt, aki május 16-án kevéssel déli 12 óra előtt a lámpa tilos jelzése ellenére Budapesten kerékpárral áthajtott a XI. kerületi Bartók Béla út és Bertalan Lajos utca kereszteződésén, majd a rendőrök felszólítása ellenére sem megállni nem akart, sem igazolni magát. Sőt, az ellene tett rendőri feljelentés szerint a vele szemben intézkedő rendőrök egyikét meg is rúgta.

A piroson áthajtást fix összegű, 50 ezer forint bírsággal rendeli büntetni a Közlekedési szabályszegések köréről szóló kormányrendelet, függetlenül attól, hogy ki és milyen járművel követi el ezt a szabályszegést. Korábban lapunk is beszámolt arról, hogy egy kerékpáros futár is ugyanekkora bírságot kapott, miután a Pofátlan(TAN)ító autóvadászok orra előtt kerekezett át a piroson az Oktogonon.

Nyilván nem csak ők ketten, a Bartók Béla úton lekapcsolt hölgy és a korábban megbüntetett futár hajtottak át a piroson biciklivel. És nemcsak a fővárosban fordul elő, hogy a közlekedők (autósok, motorosok, biciklisták, sőt, a gyalogosok is) a tilos jelzés ellenére áthajtanak (átsétálnak, s közben telefonálnak) egy kereszteződésen, mert még átfértek, mert nekik joguk van hozzá, mert mások is ezt csinálják, s mert szerintük ők ezzel nem veszélyeztettek senkit. Ha jól látták, ha jól mérték fel a helyzetüket és a szabálytalanságukkal nem okoztak balesetet és épp akkor rendőr sem járt arra, meg is ússzák a dolgot.

Sajnálatos módon a „megúszás” sokakat felbátorít, ezért aztán mind gyakrabban látják a lámpát halványzöldnek, maximum erős sárgának, de semmiképpen sem pirosnak. Ennek a hozzáállásnak többnyire az lesz a vége, hogy előbb-utóbb eljön az az pillanat, amikor rosszul mérnek fel egy közlekedési szituációt, beleszaladnak egy súlyos balesetbe, s mivel áthajtottak a piroson, túlzott magabiztosságukért akkor is súlyos árat fognak fizetni, ha a másik is szabálytalan volt, például gyorsan vagy ittasan vezetett.

Vitán felül áll, hogy ebből az összefüggésből vizsgálva az eseményeket peche volt annak a hölgynek, aki május 16-án a rendőrök orra előtt kerekezett át a piroson. És alighanem rossz napja is, amikor rövid idő alatt rossz és még rosszabb döntések sorát hozta meg.

Ha a rendőrök első figyelmeztetésére megállt volna, talán most nem folyna ellene párhuzamosan két eljárás is. Egy (közigazgatási) a XI. kerületi kapitányságon, a piroson áthajtás miatt, egy másik pedig a Központi Nyomozó Főügyészségen (büntetőeljárás) hivatalos személy elleni erőszak miatt.

A második eljárást bizonyosan elkerülhette volna. A piroson áthajtást aligha, mert a rendőr a közigazgatási bírsággal sújtandó szabálysértés esetén a vonatkozó kormányrendelet értelmében még csak nem is mérlegelhet, ilyenkor nincs a semmiféle méltányossági és arányossági szempont.

Átment a piroson: 50 ezer forint és ennyi!

Ám, ami az után történt, hogy megállásra szólították fel, egyelőre érthetetlen. Ellenszegülni a rendőri intézkedésnek általában nem jó ómen az álmoskönyv szerint. Az pedig már végképp nem bocsánatos bűn, ha valaki egy igazoltatás közben kétszer is hamis nevet mond be a járőrnek. Tettleg bántalmazni egy rendőrt viszont már bűncselekmény, amiért alapesetben egytől öt évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható.

Ezért érhetetlen a kerékpáros nő magatartása. És már visszakozni sem lehet, miután ország-világ láthatta a rendőri intézkedés egy részéről készült videófelvételt. Ugyanis egy szemtanú a telefonjával rögzítette, amint a rendőrök a kerékpáros nő kezeit hátra csavarják és járőrkocsi motorházára szorítva megbilincselik.

A nő jajveszékelt és segítségért kiáltozott, fájdalmaira panaszkodott.

A felvételen, amit készítője azon melegében elküldött az index.hu portálnak, onnan pedig később számos médium is átvette, nem látható a piroson áthajtás, sem az, hogy a nő megrúgta a rendőröket, s értelemszerűen az sem hallható, hogy a nő kétszer is más-más néven próbálta igazolni magát a rendőröknek.

Mindezek ellenére, miután a rendőrség is elmondta a maga verzióját az ügyben, még a máskor a rendőri túlkapás legkisebb gyanújára is hevesen reagáló jogvédők és jogászok is visszafogottabban nyilatkoztak.

Nehéz elképzelni, hogy miért szegül ellen valaki a rendőri intézkedésnek, miért kezd dulakodni a járőrökkel, s miért rúgja őket (de legalábbis az egyiküket)? Józanul mérlegelve a helyzetet senki nem gondolhatja komolyan, hogy így megúszhatja a bírságot, vagy hogy egy kis verekedés után elmenekülhet a járőrök elől! Nem beszélve arról, hogy a verekedés a rendőrökkel hivatalos személy elleni erőszaknak számít, amit alapesetben is egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni a Btk. Ráadásul a piroson áthajtásért járó 50 ezer forintos bírságot így is, úgy is ki kell fizetni.

Legalább ennyire nehezen képzelhető el azonban az is, hogy fényes nappal a nyílt utcán több szemtanú előtt szórakozásból ragadtatnák magukat a rendőrök hivatali visszaélésre  (amiért három év szabható ki és persze garantáltan az állásukba kerülhet) vagy követnék el  a bántalmazás hivatalos eljárásban bűntettét, amiért öt évet is kaphatnak.

Rosszkor, rossz helyen és rossz passzban járt volt a kerékpáros? És a rendőrök, akik pont akkor pont ott voltak, komolyan vették a KRESZ-t – mert legyünk őszinték, nem ők lettek volna az első járőrpár, akik fényhídvillantással túlléptek volna a piroson áthajtáson. Vagy akik oda sem figyeltek volna.

Csak remélni lehet, hogy nem húzódik el évekig az ügy (az előjelek, hogy tudniillik három héttel az eset után még se gyanúsítás, se közigazgatási bírság, se semmi, nem adnak okot túl nagy derűlátásra az főügyészség, illetve a BRFK szóvivőjének a tájékoztatása szerint), és egyszer majd kiderül mi történt valójában. Főleg, hogy ki, miért tette azt, amit tett.

Nem azért lenne fontos tudni, hogy pontosan mi történt, hogy a közvélemény egy része újra belerúghasson a rendőrökbe a másik része pedig a piroson átkerekező nőbe; ki-ki meggyőződése szerint. Azért lenne fontos tudni, hogy ki miben hibázott, hogy mikor és főleg miért hozott rossz döntést, hogy tanuljunk belőle. Mi mindannyian, aki csak a felvételről láttuk és csak a közleményekben olvastuk, hogy az elsődleges adatok szerint mi történhetett.

Lássuk be, mindannyian hozunk naponta olyan rossz döntéseket, amiket már percekkel később megmásítanánk, újragondolnánk, meg nem történtté tennénk. Ki nem járt már úgy, hogy csak akkor nézett a sebességmérőre, amikor áthajtott egy VÉDA-kapu alatt vagy elsuhant egy traffipax mellett, majd hetekig imádkozott, hogy ne kapjon csekket a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságtól.

Aki járt már így, annak nem volt esélye sem konfliktusba keveredni a rendőrökkel, így nem hozhatott rossz és még rosszabb döntéseket sem. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy vajon – a hivatalos megfogalmazással élve – a közúti közlekedésben való részvételre alkalmas (ideg)állapotban volt-e az, aki ennyire elveszti az önuralmát attól, hogy egy szándékos szabályszegésen lebukott!

És, vajon hogy is végződhetett volna az a nap a számára, ha a rendőrök nem állítják meg? Márpedig mindenkit hazavárnak…!

F.Gy.A.