Befolyásolta-e a drog a sofőr vezetési képességét?

• Az ittas vezetőknél nem számít, hogy ténylegesen befolyásolta-e őket a vezetés idején a szesz, csak az, hogy mennyi alkohol van a vezető szervezetében, a drogosoknál viszont nagyon is számít a vezetéskori befolyásoltság.
• A nulla tolerancia miatt nem vizsgálják azt sem, hogy hatással van-e még a már kiürülőben lévő alkohol a sofőr vezetési képességére.
• Nem bocsánatos bűn a bódult vezetés, de a szabályozás miatt olcsón is meg lehet úszni a drogfogyasztás utáni autózást.
• Csak fogyasztásért ítélhető el a drogfogyasztó sofőr, ha nem találnak aktív hatóanyagot a vérében.

Kettőről három év szabadságvesztésre súlyosította a közelmúltban a Fővárosi Bíróság annak a taxisnak az ítéletét, aki öt éve 135 km/h sebesség mellett nem tudta befejezni az előzést Budapesten, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre vezető úton és összeütközött egy szemből érkező gépkocsival. Utóbbi vezetője a helyszínen életét vesztette.

Az esetről korábban itt írtunk.

Első fokon a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság tavaly májusban halálos közúti baleset okozásának vétségében mondta ki bűnösnek az ámokfutó taxist és 2 év fogházbüntetésre, 5 év járművezetéstől és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Ahogy az eset, az ítélet is hatalmas felháborodást váltott ki.

A taxis szervezetében ugyanis a baleset után többféle drog jelenlétét mutatta ki a szakértői vizsgálat. Csakhogy később az is kiderült, hogy már nem állt a tiltott szerek befolyása alatt, ezért nem ítélték el a Btk. 237§ szerint Járművezetés bódult állapotban bűntettéért, amiért – mivel a balesetnek halálos áldozata volt – kettőtől nyolc évig terjedő börtön várt volna rá.

Több igazságügyi szakértő egybehangzó véleménye alapján a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék is azt állapította meg, amit az első fok: bár a baleset előtt a sofőr (valamikor) fogyasztott kábítószert, nem volt bódult állapotban, amikor a balesetet okozta. Azonban – épp azért, mert a korábbi drogfogyasztásának nyomait még ki tudták mutatni a szervezetében –, vagyis biztos, hogy fogyasztott drogot, kábítószer birtoklásáért is elítélték.

Ezzel viszont megnyílt a harmadfokú eljárás lehetősége, mivel az ügyészség, mint előre jelezték, az ítélet súlyosítását kérve megfellebbezte a másodfokú ítéletet. Arra azonban aligha számíthatnak, hogy a harmadfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla módosítja majd a tényállást , és Gépjárművezetés bódult állapotban bűntettében is bűnösnek mondja majd ki a vádlottat, mivel a korábban eljárt két bíróság által azonosan megállapított tényekhez már kötve van.

Harmadfokon már csak az ítéletnek azt a részét vizsgálhatja ugyanis felül a bíróság, amiben első fokon nem ítélték el a vádlottat vagy az első és a másodfokon ellentétes döntés született. Esetünkben az történt, hogy első fokon nem ítélték el a taxist kábítószer birtoklásáért, csak másodfokon. Ezért és csak erre a tényállásra nyílt meg a megállapított tények revízióját lehetővé tevő harmadfok.

Az eset kapcsán azonban nemcsak az a kérdés, hogy egy ember halálát okozó ámokfutásért arányos és igazságos büntetés-e 3 év szabadságvesztés. Kábítószer fogyasztással elkövetett birtoklásáért 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztést szabhatna ki a bíróság, de öt év után csekély az esélye annak, hogy a fogyasztás miatt jelentősen felemelje a harmadfok a szabadságvesztés időtartalmát.

Fülöp Ágnes nyugalmazott bírónőtől, lapunk jogi szakértőjétől az eset kapcsán azt kérdeztük: Mi az oka annak, hogy az alkohol esetében nem számít, hogy befolyása alatt áll-e a sofőr, míg a drogok esetében  nagyon is lényeges szempont?

A Büntető Törvénykönyv alapesetben azt mondja ki:

„Aki ittas állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Ugyanakkor…

„Aki a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol kivételével vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az alkoholszonda ittasságot jelez, a gépjárművezető automatikusan ittas vezetőnek minősül és az elfogyasztott ital mennyiségétől függően szabálysértési, illetve, közúton elkövetett cselekményeknél közigazgatási eljárás, vagy a magasabb értékek mellett büntetőeljárás indul ellene. Ellenben, ha a drogteszt jelzi tiltott szer használatát, akkor nemcsak második, úgynevezett megerősítő vizsgálatra van szükség, hanem annak tisztázására is, hogy a sofőr a drog befolyása alatt állt-e az adott pillanatban, vagy sem.

Sok autós járt már azonban úgy, hogy ő maga fittnek-frissnek érezte magát egy átmulatott éjszaka után, ezért nyugodt szívvel ült a volán mögé, és még akkor sem idegeskedett, amikor a rendőr szondáztatásra megállította. Aztán kiderült, még ittas. Még nem teljesen ürült ki az alkohol a szervezetéből.

Egyes vármegyékben a nem baleset okán megszondáztatott és a helyszínen ittasnak talált sofőröknek olykor közel a felét posztalkoholos állapotban érték a rendőrök.

A befolyásoltság a jog szerint azt jelenti, hogy a járművezető nem képes a biztonságos vezetésre, és ezt az állapotát valamilyen szerhasználat okozta.

Nemcsak alkohol vagy drog lehet a vezetőképességet hátrányosan befolyásoló, hanem legális gyógyszerek, de még a nagy mennyiségű kávé is.

Fülöp Ágnes emlékeztetett rá, 2013 előtt még egy tényállás volt a Btk-ban az ittas és a bódult vezetés, feltéve, ha a gépjárművezető alkohol vagy bódító szer hatása alatt állt vezetés közben.

2013-ra a szakértők már mondhatni mindent tudtak az alkohol hatásmechanizmusáról, lebomlásáról és arról is, hogyan hat, miképpen befolyásolja a gépjárművezető-képességet. Elvileg semmi akadálya nem lett volna annak, hogy minden egyes ittas vezető esetében egyedileg megállapítsák, befolyással volt-e az előzőleg elfogyasztott szeszesital a sofőr vezetési képességére vagy sem.

Azonban a bizonyítás még így is bonyolult és költséges procedúra lett volna ahhoz képest, hogy a végén – alapesetben, amikor csak az ittas vezetésért kell a sofőrnek felelnie – milyen büntetés vár az elkövetőkre. Emellett mérlegelni kellett azonban azt is, hogy a jog már magát a veszélyeztetést is büntetné, ezt szolgálja a nulla tolerancia is.

Együttesen ezek a szempontok oda vezettek, magyarázza a nyugalmazott bíró, hogy az ittas vezetés megállapításához és szankcionálásához ma már az is elegendő, ha kimutatható a gépjárművezető szervezetében az alkohol. Nem szükséges a befolyásoló hatás bizonyítása, mivel az a bűncselekményi mérték esetén nagyon is valószínű. Attól sem lehet eltekinteni, hogy az alkohol kiürülési fázisában is jellemzően fellépnek olyan tünetek, mint a levertség, fejfájás, émelygés, amely ugyancsak hátrányosan befolyásolja a vezetési képességet.

Az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függően indul a vezetővel szemben szabálysértési, illetve a közúton elkövetett cselekmények esetén közigazgatási bírságot maga után vonó eljárás vagy büntetőeljárás.

Csakhogy Magyarországon a drogokkal szemben is nulla tolerancia van érvényben. Szemben az alkohollal, ami legálisan fogyasztható azok számára, akik épp nem vezetnek, vagy 12-24 órán belül nem készülnek gépjárművet vezetni, a drogok birtoklása is tilos, és ebből egyenesen következik, hogy a fogyasztásuk is.

Szakértői szempontból azonban a drogok hatásának, a kábítószeres befolyásoltság időtartalmának meghatározása egyelőre sok bizonytalanságot hordoz. Legalábbis az alkoholéhoz képest. Rengetegféle drog létezik, amelyek különböző módon hatnak az egyes emberekre, gyakran ugyanarra a fogyasztóra is másképp és másképp, és gyakran szinte lehetetlen megmondani, hogy mitől függ a hatásuk erőssége, időtartalma.

Az alkohol esetében már rég kialakult a visszaszámolás gyakorlata. Nagy pontossággal meg tudják állapítani a szakértők, hogy mennyi alkohol volt a gépjárművezető szervezetben (sőt, akár azt is, hogy a hatása alatt volt-e) akár egy-két órával később is. Így akkor sem sérülnek a gyanúsított jogai, ha mondjuk csak a fél- vagy egy órával az első szondáztatás után vesznek tőle vért.

Éppen ez az ismeret tette lehetővé, hogy a büntetőjog is meghatározzon olyan véralkohol mennyiséget, ami már általában károsan hat a vezetési képességre, és így elégséges a bűncselekménnyé nyilvánításhoz is. Ezen túlmenően a szervezetben lévő alkohol és a mennyisége, a kilélegzett levegőből szondával is megállapítható, vagyis a vezetéshez időben nagyon közel hitelesen megmérhető, ami magát a visszaszámolást is feleslegessé teszi.

A drogoknál ez még nincs így. Többek között hiteles helyszíni mintavétel sem lehetséges, a vezetés és vérvétel között bizonyosan eltelik annyi idő, ami miatt a mintavételkor mért értékből vissza kéne számolni a vezetéskori értékre. Büntetőeljárásban nem is vállalkoznak rá a szakértők. Azt meg tudják határozni, hogy az elfogyasztott kábítószer hatóanyaga biológiailag aktív volt, lehetett-e például egy baleset időpontjában.

Azonban, ha aktív is volt, abból még nem következik, hogy a sofőr a befolyása alatt állt. A szakértők esetleg arra is vállalkoznak, hogy a mintában lévő mennyiségből megállapítsák, hogy befolyásolt volt-e a vizsgált a vérvétel idején, de azt nem tudják biztosan megmondani, hogy mi volt a helyzet korábban a vezetéskor.

Hogy van ez!?! – kérdeztem Fülöp Ágnes bírónőt. Az alkohol hatásmechanizmusáról, a gépjárművezetőkre, a vezetésre gyakorolt hatásáról már szinte mindent tudunk, de ez nem számít, mert ha a sofőr szervezetében kimutatható, akkor minimum szabálysértést követ el az illető, akár hatással volt rá az ital, akár nem.

Ezzel szemben a drogok hatásmechanizmusát korántsem ismerjük kellőképpen – az úgynevezett dizájner drogokét gyakran még maguk a gyártók sem ismerik pontosan –, ezeknél a szereknél mégis számít, hogy a hatásuk alatt volt-e a gépjárművezető?

(És akkor még nem beszéltünk arról, hogy alkoholt – aki nem vezet – legálisan fogyaszthat, drogot azonban nem!)

„Ez nem bírói és még csak nem is szakértői, hanem jogalkotói kérdés”, mondta Fülöp Ágnes. Nyilván egyszerűbb lenne a bírók, de az ügyészek és a rendőrök dolga is, ha az alkoholhoz hasonlóan elegendő lenne a felelősség megállapításához a kábítószerek esetében is a szer jelenléte a szervezetben, de a hatályos szabályozás nem így rendelkezik, tette hozzá a nyugalmazott bírónő.

Fülöp Ágnes elmondta: A szervezetből kimutatható tiltott szerek által hátrányosan befolyásolt állapot nemcsak szakértői vizsgálatokkal mutatható ki. Más bizonyítékokból is levonható következtetés arra, hogy az illető drogok vagy más szerek hatása alatt volt-e vagy sem.

„Jellemzően a terhelt fiziológiás tüneteiből (izzadság, viselkedés, pupilla tágultsága vagy éppen beszűkültsége, és így tovább), valamint a sofőr vezetési stílusából, közlekedési viselkedéséből is következtethet rá a bíróság. Olyan, a laikusok által észlelt jelekből is, amit a közbeszédben csak úgy említünk: „Látszott rajta, hogy valami nincs rendben vele!”

Ez persze nem egy jogi meghatározás, ám ha hozzáteszik azt is, hogy miből látszott – rángatta a kormányt, veszélyes manőverekbe bocsátkozott, és így tovább, az már beszédes lehet. Ha egy ilyen sofőr vérében aktív drog hatóanyagot találnak, az esetek többségében akkor is biztosan megállapíthatja a bíróság a vezetéskori befolyásoltságot együttesen a szakvélemény és az egyéb tünetek alapján, ha ezt a szakértők pusztán a vérből kimutatott drog mennyisége alapján nem állapítják meg bizonyossággal.

Persze, ha ebből a szempontból nézzük az ámokfutó taxis esetét, a vezetési stílusa alapján ő is lehet gyanús, de mivel nem volt biológiailag aktív – hatni képes – drog a szervezetében, a hatályos szabályozás mellett ő nem vonható felelősségre bódult vezetésért.

F.Gy.A.