Hiába villogott a kék és a sárga lámpa!

• Métereket repült a korábbi baleset helyszínen intézkedő rendőr, amikor elsodorták.
• Ez történik, amikor a gyorsforgalmi úton a gyorshajtás figyelmetlenséggel párosul.
• Bekapcsolja a tempomatot, a sávtartó automatikát és azt hiszi önvezető lett az autója.
• Egyszemélyes versenyek, ahol a száguldó mindenkit maga mögött szeretne tudni.
• Mire figyel az, akit még a kék villogóval álló rendőrautó sem késztet óvatosságra?

Mennyire kellett figyelmetlennek lennie annak az autósnak, aki a napokban elgázolt egy korábbi balesetnél helyszínelő rendőrt a 760-as úton, Zalacsány közelében, majd belecsapódott a közútkezelők autójába?

A felvétel alapján kijelenthető: csodával határos módon a rendőr – aki épp aznap ünnepelte születésnapját – bár métereket repült az ütközés hatására, csupán könnyebb sérüléseket szenvedett, azóta már otthonában lábadozhatott. Más nem sérült meg.

Az esetről a rendőrautó fedélzeti kamerája készített felvételt. Jól látszik, hogy a rendőrautó tisztes távolságban áll a figyelmeztető jelzést használó közútkezelő járműve mögött. Nem látni, de a rendőrség gyakorlatából azonban okkal feltételezhető, hogy a rendőrautón is bekapcsolták a megkülönböztető jelzést, és azért állt olyan távolságba a közútkezelő járműve mögött, hogy kellő időben felhívja magára és a veszélyhelyzetre a többi közlekedő figyelmét!

Hiába!

Messziről látható nyüzsgés, rendőrautó, a közútkezelő sárga, sárga lámpáit villogtató autója…. Mi kell még ahhoz, hogy valaki az útra figyeljen, csökkentse a sebességét és ne veszítse el az irányítást a járműve felett?

Az elmúlt években a közútkezelők rendszeresen tettek közzé elképesztő felvételeket arról, hogy az utakon különböző okokból feltorlódott kocsisorba (sokszor) fékezés nélkül hajtanak bele figyelmetlen autósok, és általában ilyenkor nem csak egy kocsi rongálódik meg az ütközés következtében.

Olykor az látszik a forgalom felügyeletét ellátó kamerák képein, hogy az utolsó pillanatban a sofőrök még megkísérlik a menekülést, fékeznek, kitérő manőverbe kezdenek, ám az utóbbival az esetek többségében inkább csak rontanak a helyzeten.

Minden ilyen és hasonló baleset első számú okaként a figyelmetlenséget állapítja meg a későbbi vizsgálat. Olykor gyorshajtás is párosul hozzá, bár különösen a gyorsforgalmi úton még jelentős sebességtúllépés esetén is meg lehet állni, ha a sofőr figyel és időben reagál a torlódásra.

De miért nem figyelnek a sofőrök? Mi az oka annak, hogy az utóbbi években egy korábban nem használt fogalom is megjelent a rendőrség közúti közlekedési statisztikában a főbb baleseti okok között – és ez épp a figyelmetlenség?

[Ezt a kérdést boncolgattuk egy korábbi írásunkban, ami itt olvasható.]

Bár a gyorshajtás a legtöbb esetben szerepet játszik a „figyelmetlenség okozta balesetekben” – az eltúlzott sebesség miatt nem marad elég ideje és tere az autósoknak lassítani, megállni vagy biztonságosan kitérő manőverbe kezdeni és azt végrehajtani –, a közlekedésrendészet tapasztalatai szerint más okai is vannak az ilyen baleseteknek.

Sokan vezetnek úgy, döntően a gyorsforgalmi utakon, hogy induláskor bekapcsolják a tempomatot és a sávtartó automatikát, majd akár tíz és száz kilométereken keresztül lényegében azok „vezetnek” a sofőr helyett. Akiknek vezetniük kellene eközben mással foglalkoznak – telefonálnak, üzeneteket írnak, filmet néznek.

Lapunkban többször írtunk már arról, hogy bizonyos tevékenységek milyen mértékben vonják el a figyelmet a vezetéstől. Nemcsak a reakcióidőt, a féktávolságot növelik meg, óhatatlanul gyorshajtáshoz is vezetnek, jelentősen megnövelik az üzemanyag-fogyasztást. [A fentebb hivatkozott írásunkban ezekre is kitértünk.}

Csakhogy a vezetést támogató rendszerek nem képesek átvenni a sofőrök feladatait, nem is az a funkciójuk. Ám, ha valaki mégis úgy tekint rájuk, mint egy pótsofőrre és önvezetőnek hiszi az autóját (vagy legalábbis akként használja), könnyen bajba kerülhet. Sem a sávtartó automatika, sem a vészfékasszisztens, de még az adaptív tempomat sem képes ugyanis csodákra.

Az intézkedő rendőrnek könnyebb sérüléseket okozó sofőr ellen eljárás indult. Jogilag az eset nem tartozik a legsúlyosabbak közé. Végül is csak egy könnyű sérültje volt és persze anyagi kár is keletkezett. Azonban, ha nem csak az „eredményt”, a baleset kimenetelét nézzük, kissé más a helyzet.

Tegyük azért fel a kérdést magunknak! Mire lehet képes az a sofőr, akit egy kék villogót használó rendőrautó és egy annál nagyobb méretű figyelmeztető jelzéssel várakozó közútkezelő jármű sem késztet óvatosságra egy – nyilvánvalóan – baleseti helyszínen?

Nem látta azokat? Nem érdekelte őket? De akkor vajon mit látott, mire figyelt, mi érdekelte?

Egy sokat látott közlekedési rendőr szerint sok versengő sofőr közlekedik az utakon. Nemcsak azok, akik spontán vagy előre megbeszélt illegális versenyeken mérik össze lóerőiket. Vannak magányos száguldozók, akik számára csak az a fontos, hogy minél több járművet maguk mögé szoríthassanak. Úgy versengenek, hogy a másik – akivel versenyre kelnek – nem tud róla vagy, ha látja is mit művel a másik, nem veszi fel az elé dobott kesztyűt.

És vannak persze, akik csak sietnek és ehhez van kellő lóerő is alattuk. Figyelem, vezetési tudás, képesség, ismeret már nem feltétlen, de lóerő van. Nekik ez is elég. Bíznak a vezetési tudásukban, amíg ki nem derül, hogy nem kellett volna, mert nem olyan jók a volán mögött, mint gondolták. És ekkor már tényleg csak a szerencsén múlik mi lesz a versengés vége.

F.Gy.A.