Két lábbal a csúszós úton

• Milyen veszélyek leselkednek a gyalogosokra téli út- és látási viszonyok közepette?
• „Téligumi”, azaz mélyen bordázott gumitalpú cipő a lábra is, mert a járda is csúszhat!
• Miből látszik, ha csúszós út- vagy járdaszakaszhoz értünk és olyankor mit tegyünk?

Ezer és egy cikket olvashatnak az érdeklődők a sajtóban és a világhálón arról, hogyan kell, avagy kellene felkészíteniük autójukat a téli útviszonyokra. Kevesebb szót és figyelmet fordítanak a közlekedésbiztonsággal foglalkozók a közlekedők legnépesebb táborára, a gyalogosokra, Pedig az ő felkészítésük a téli közlekedésre legalább olyan fontos, mint a gépjárműveké és az autósoké, miután a téli út- és látási viszonyok számukra is veszélyesebbé teszik a közlekedést.

Milyen veszélyekkel kell szembenézniük a gyalogosoknak?

Csúszósak az utak és a járdák – Nemcsak a havas, jeges felületeken lehet könnyen elcsúszni azonban. Sok helyen nem szállították el, még csak össze sem seperték a lehullott faleveleket, amiket a szél (vagy az autók menetszele) szétterített az utakon és a járdákon. Az átnevesedett, rothadó falevelek pedig a jégnél is veszélyesebb, csúszós rétegeket képeznek az úttesten és a járdákon egyaránt.

[Szép, szép, de csúszik, mint a jég című írásunk innen érhető el.]

Láthatósági problémák – Télen mindenki sötét ruhát ölt magára. Pedig korábban sötétedik, általában borongós az idő, rosszak a látási viszonyok. Sötét ruhában pedig még nehezebben veszi észre az embert a többi közlekedő. A rendőrség rendszeresen figyelmezteti is a gyalogosokat és a kerékpárosokat, viseljenek akár már napközben és lakott területen belül is láthatósági mellényt. Pedig napközben talán az is megtenné, ha nem szürke vagy fekete ruhát viselnének a gyalogosok.

Gyakran változó időjárás – Télen gyakran változik az időjárás napközben is. Amióta a klímaváltozás mind erőteljesebben érezteti hatását, még szélsőségesebben talán, mint korábban. Reggel repkednek a mínuszok, délben a kigombolt kabát is meleg, este megint hidegre fordul az idő. Mindez jelentős hatással van hangulatunkra, figyelmünkre.

Az esernyők és a kapucnik veszélye – Ha esik, vagy ha fú, előkerülnek az esernyők, aki teheti a fejére húzza a kapucnit. Védekezik a hideggel, az esővel, a hóval szemben. Mindezek a körülmények már önmagukban is frusztrálják az embereket. Emiatt kapkodnak, figyelmetlenebbé válnak. Mégis úgy közlekednek, mint máskor. Nem vesznek róla tudomást, hogy az esernyő vagy a kapucni mögül nehezebb a tájékozódás. Nem, vagy sokkal később észlelik a közeledő járműveket, de még a többi gyalogost is. Később és nehezebben veszik észre, ha csúszós előttük az út vagy a járda. (Erre később még visszatérünk.)

A figyelmetlen mindenkik – Télen mindenki jobban siet, igyekszik mielőbb száraz, meleg helyre jutni. Az autósok is figyelmetlenebbek a szokásosnál. Részben mert „nekik is tél van”, a téli depressziónak nevezett lehangoltság rajtuk is tetten érhető. Télen – különösen az ünnepekhez közeledve – többen ülnek autóba, indul a nagy bevásárlási időszak. Közben az autósok – főleg, akik egyszer-kétszer már ebben a szezonban csúszkáltak az autójukkal az utakon – nagyobb figyelmet szentelnek a csúszásveszélyre utaló jeleknek az utakon, mint a gyalogosoknak.

„Téli gumikat” a lábakra! Nem elég, ha a cipő meleg!

Ahogy az autókra erősen ajánlott a téli gumi, ha a hőmérséklet hét fok alá süllyed, hideg időben célszerű téli cipőre váltani. Ezt a gyalogosoknak nem kell kétszer mondani – ha fázik a lábuk, meleg cipőre váltanak. Nem elég azonban, hogy a téli cipő meleg. Ahogy az autók abroncsánál sem mindegy milyen a bordázata, a téli cipőknél is fontos, hogy mélyen bordázott legyen a cipőtalp, az anyaga pedig gumi, ami csúszós felületeken is jól tapad.

Hegyvidéken élők számára ajánlott még a csúszásgátló talpbetét vagy a cipőre rögzíthető, tüskés csúszásgátló kiegészítő is. Nagyanyáink kinyúlt lyukas zoknit húztak a cipőre, ami jobb tapadást biztosított az akkoriban jellemző bőr cipőtalpakhoz képest.

Később divatba jöttek a kalucsnik, az olyan téli (hó)cipők, amelyekbe cipőstől beleléphetett az ember, így a munkahelyen, az iskolában nem kellett cipőt váltani, az oda- és a hazaút azonban gyalog is biztonságos volt.

Fontos a jó hő- és vízszigetelés. A láb igen hamar lehűl és olyankor az ember toporogni kezd, sietősre fogja, aminek egyenes következménye a kapkodás, a figyelmetlenség.

Legalább ennyire fontos azonban, hogy a cipő jól tartsa a bokát, különben egy kisebb megcsúszásnak is súlyos következményei lehetnek. A túrabakancsok, a hótaposók mind jó szolgálatot tehetnek és biztonságos nyújthatnak. Persze, ahogy a jó gumiabronccsal sem kerülhető el a baleset, ha a sofőr figyelmetlen, kapkod, nem az útviszonyoknak megfelelően vezet, mindezek érvényesek a gyalogosokra is.

A „lassan járj, tovább érsz!” elv télen fokozottan érvényes rájuk is,

Murphy után szabadon: Ami csúszhat, az csúszni is fog.

Télen, ha nem látszik egyértelműen, hogy a járda és/vagy az úttest úgymond csont száraz, induljunk ki abból, hogy csúszhat. Ez látszik is, csak nem mindig figyelünk a csúszásveszélyre figyelmeztető jelekre.

Hogy miből látszik, hogy csúszós út- vagy járdaszakaszhoz értünk?

Tükörfényes, csillogó felület: A jég gyakran tükröződő hatást kelt, főleg napsütésben vagy utcai lámpák fényénél.

Átlátszó réteg: Az ónos eső következtében vékony, átlátszó jégréteg alakulhat ki a járdákon, amely szinte láthatatlan.

Havasan csillogó felület: A hó alatt rejtőző jég, avagy a letaposott jó, a kijárt havas út általában keményebb és csúszósabb, mint az érintetlen hó.

Valami van alatta: Olykor látszik, hogy az út/járda foltokban csillog, máshol azonban mintha valamit lenne még ott, amin megtörik a fény. Amiről első ránézésre nem lehet tudni mi az. Jellemzően a rothadó, széttaposott falevelek és más hulladékfélék fagyott darabjait látjuk ilyenkor, amik (erről már volt szó) csúsznak, de nagyon.

Tapadás csökkenése: Ha a cipő talpa már egy lépésnél is kissé megcsúszik, vagy csak bizonytalanabbnak érezzük a járásunkat, valószínűleg jeges felületre értünk.

Ilyenkor nincs mit tenni, le kell lassítani a tempót – igen, a gyalogosoknak is. Kisebb, kontrollált lépésekkel célszerű áthaladni a csúszós szakaszokon. Nem érdemes egy hatalmas lépéssel vagy kisebb ugrással megkísérelni túljutni a jeges szakaszokon, mert ilyenkor egy kis tévedés is elcsúszáshoz és hatalmas eséshez vezethet.

Meredek lejtőn, aluljáró lépcsőjén nem szégyen a korlát mellett kapaszkodva közlekedni, főleg lefelé. Egyenes úton pedig hasznos lehet kissé előre dőlve, behajlított térdekkel közlekedni, ügyelve arra, hogy a test súlypontja mindig a lábak fölött legyen, így sem hanyatt, sem hasra nem vágódhat az ember, megcsúszás esetén pedig könnyebben megtarthatja vagy visszaszerezheti az egyensúlyát.

Nem okos ilyenkor okostelefont használni!

Közlekedésbiztonsági szakemberek és rendőrök egybehangzóan állítják: veszélyes közlekedés közben az okostelefont babrálni, ahogy a fül- vagy fejhallgatón hangos zenét hallgatni is. Figyelmeztetésük a téli út- és látási viszonyok között még inkább megszívlelendő. Rossz látási körülmények között minden érzékszervünkre szükségünk lehet a biztonságos közlekedéshez.

A hagyományos autók közeledését a ködös úton is észrevehetik a gyalogosok a motorhangjuk miatt. Az elektromos hajtásúakat azonban nem. Már csak ezért is tanácsos ködös-borongós időben és szürkületkor, amikor senki nem lát elég jól, a biztonság érdekében sokkal körültekintőbbnek lenni. Mert nem elég, hogy nem látjuk be az utat kellőképpen, még csúszik is. Ha ehhez még más, mesterséges figyelem elvonó tevékenység is párosul, mint a mobilhasználat, az már könnyen tragédiát okozhat.

F.Gy.A.