Nem közlekednek okosabban, mint egy hatéves

• Az óvodások és az első-másodikosok még egészen pontosan ismerik a közlekedési szabályokat
• „A kor előrehaladtával a tudásszint csökken”, viszont egyre veszélyesebben közlekednek a gyerekek
• Ki tanítsa meg a KRESZ-t a kicsiknek, ha a felnőttek sem ismerik a szabályokat?

Egy, a Közlekedéstudományi Intézetben nemrég lezárult felmérés szerint a 3-6 év közötti ovisok korukhoz képest felkészültebbek a biztonságos közlekedésre az érettségi előtt álló kamaszoknál. A kutatási eredményeink azt mutatták, hogy a gyermekek ismeretszintje az életkorral előrehaladva csökkenő tendenciát mutat, miközben a közlekedésben tanúsított magatartás kockáztató irányba változik.

Óvodás korban még a gyerekek átlagosan a 80 százalékát tudják annak, amit a közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakemberek szerint a biztonságos közlekedésről az ő korukban tudniuk kellene. Középiskolában már a kétharmadát sem annak, amit akkor kellene tudniuk. Az idő előrehaladtával a gyerekek közlekedési ismeretei alig, vagy szinte egyáltalán nem bővülnek, noha egyre több veszélyes közlekedési szokást vesznek fel.

A KTI munkatársai 144 tanintézet (50 óvoda, 50 általános és 44 középiskola) növendékeinek közlekedési ismereteit mérték fel. A vizsgálat megállapításai több mint elgondolkodtatóak. Kifejezetten aggasztóak.

Óvodában, de még az általános iskola első és második osztályában is a gyerekek egész jól megtanulják a közlekedés szabályait. Már, amit az ő korukban nekik tudniuk kell: a gyalogos és a kerékpáros közlekedés törvényeit, és hogy miképpen kell viselkedni utasként személygépkocsiban és a tömegközlekedési járműveken. E két korcsoportban a kicsik 80 százalékra teljesítették a felmérést. A 9-12. osztályosok ugyanakkor csak az 57 százalékát tudták azoknak az ismereteknek, amelyeket koruk alapján tudniuk kellene.

Mindent egybevetve: a gyerekek és a 18 évesnél fiatalabbak körében végzett felmérés alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a kisgyermekek ismeretszintje az életkor előrehaladtával ahelyett, hogy emelkedne, csökkenő tendenciát mutat. A kérdésekre adott válaszok alapján a felmérés készítői úgy vélik, a gyermekek óvodás és kisiskoláskorban megszerzett tudása megmarad ugyan, de azt már nem fejlesztik tovább.

Lényegében tehát a kamaszok – ha a közlekedésbiztonságról, a biztonságos közlekedésről és általában a közlekedési kultúráról van szó –, nagyjából egy 6-8 éves gyermek szintjén állnak tudásukat tekintve. Kissé talán leegyszerűsítő ez az összegzés, de tény: a fiatalok a tőlük elvárható közlekedési ismeretek jóval kisebb hányadával rendelkeznek, mint a kisgyermekek. Azaz, ha a közlekedésről van szó, egy érettségi előtt álló kamasz nem okosabb egy hatéves kisiskolásnál.

Ez már önmagában sem túl szívderítő, bár némi magyarázatot ad arra, hogy a különböző hatóságok és civil szervezetek minden erőfeszítése, az egymást követő felvilágosító-figyelmeztető kampányok és az ugyan szintén kampányszerű, ám egyre gyakoribb és egyre súlyosabb következményekkel járó rendőrségi fellépés ellenére miért nem javult érezhetően az ország közlekedésbiztonsága, miért nem csökkennek jelentősebben a közlekedési balesetek, és a közúti közlekedési balesetekben elhunytak, súlyosan megsérültek száma.

A kutatás azonban egy másik, talán az előbbinél is aggasztóbb jelenségre is rávilágított. „A tudásszinthez hasonlóan a fiatalok biztonságos közlekedéshez kapcsolódó magatartása az életkor előrehaladtával romlik. A kinyilvánított viselkedésük, a közlekedési helyzetekről, viselkedésekről való véleményük egyre inkább a veszélyesség felé mozdul el, az idősebb gyermekekre kockáztatóbb magatartásforma jellemző”.

Az már csak hab a tortán, hogy – korosztálytól függetlenül – szinte mind a biztonságos magatartásformák közé sorolta a fejvédő sisak nélküli kerékpározást, és a megfelelő láthatóság biztosítása nélküli éjszakai gyalogolást, kerékpározást.

A felmérés kapcsán akár újra lehetne éleszteni a régi vitát: Kinek a dolga megtanítani a gyerekeket a helyes közlekedésre? Az iskolának, vagy már az óvodának? A szülőknek? Esetleg a rendőrök járjanak be az osztályfőnöki órákra közlekedési ismereteket oktatni?

Lássuk be, évek óta tart az egymásra mutogatás. A pedagógusok (tisztelet persze a nem kevés kivételnek) megfelelő tananyag és módszertan híján hárítják a feladatot. Különben is, mondják sokan, és valószínűleg nem is alaptalanul, van épp elég dolguk a kötelező órákkal, szakkörökkel, egyebekkel, ha egy mód van rá, nem kérnek további terheket.

Ami a rendőrséget illeti: annyi rendőr nincs, hogy minden iskolában minden korosztályban rendőr tanítsa a KRESZ-t és általában a közlekedés elemi szabályait. Így is sok egyenruhás jár nap, mint nap a különböző tanintézetekbe bűnmegelőzést, közlekedésbiztonságot és hasonlókat előadni.

Ami pedig a szülőket illeti: Sokszor ők maguk sincsenek tisztában a szabályokkal. Ezt nem nehéz belátni, elég pár órát eltölteni a forgalomban. Márpedig a gyerek mintakövető. Ha az apu átmehet a piroson, nem kell körülnézniük a zebrán, ha az apunak és az anyunak nem kell bekapcsolnia a biztonsági övét, és ha bukósisakban, láthatósági mellényben biciklizni ciki, sőt, az a menő, aki nem így tesz, akkor bizony előbb-utóbb ez lesz a norma. Fütyülni fognak, láthatóan már ma is fütyülnek a szabályokra, és mennek, ahogy jónak látják. Elindulnak a könnyebb, ám épp ezért veszélyesebb ellenállás irányába.

F.Gy.A.