Potenciális „gyilkosokra” vadásznak

• Figyelem: már az is vezetés közbeni mobilhasználatnak minősül, ha valaki csak kinyomja a bejövő hívást!
• Vasárnapig országos akciót tart a rendőrség a vezetés közbeni mobiltelefon-használat visszaszorítása érdekében
• Nemcsak a magyar, Európa valamennyi rendőre az autóban mobilozó sofőrökre utazik a héten

Az Európai Közlekedésrendészeti Szervek Hálózata (TISPOL) szervezésében Európa szerte összehangolt akciót kezdett a rendőrség a vezetés közbeni mobilhasználat visszaszorítására, így Magyarországon is. Mától vasárnapig országszerte vadásznak a rendőrök azokra, akik sofőrként kézben tartott mobiltelefonon beszélgetnek vezetés közben, szelfiznek, csetelnek, esetleg e-maileket, Facebook-posztokat írnak, vagy éppen filmet néznek.

Korábban, az ORFK-OBB és az Aegon biztosító „A kocsiban a telód nem a haverod – ne vegye át a vezetést” közös kampánya kapcsán már írtunk arról, hogy egyes felmérések szerint szinte egész Európában a vezetés közbeni mobilozás a legfőbb szabályszegés és nem hivatalos – részben csak becsült – adatok szerint több személyi sérüléssel végződő közlekedési baleset okozója, mint az ittas vezetés.

Empirikus vizsgálatok szerint Magyarországon is a leggyakoribb közlekedési szabályszegés a vezetés közbeni telefonhasználat. Telefonhasználat alatt azonban már nemcsak, sőt egyre kevésbé a telefonálás értendő.

Annak idején mindenkit megdöbbentett annak a sofőrnek az esete, aki élőben közvetítette a Facebook-on maga és nyolc társa életének utolsó pillanatait. Vendégmunkások voltak, haza felé tartottak Romániába. A sofőr előzés közben (is) élőzött a közösségi portálon. Még látszott a később nyilvánosságra hozott felvételeken a szembe közeledő kamion. Aztán a közvetítésnek hirtelen vége lett. A frontális ütközést a kisbusz egyetlen utasa sem élte túl.

Akkor a sofőrrel együtt kilencen mentek a halálba a sofőr Facebookon sugárzott élő adásában. Ennek ellenére azóta is számtalanszor lehetett már látni olyan felvételeket a közösségi médiában, melyeket nyilvánvalóan a sofőr és láthatóan kézben tartott mobiltelefonnal készített.

Sokan sokféleképpen érveltek már a vezetés közbeni mobilozás tilalma ellen, a jogalkotók azonban – nemcsak nálunk, szerte Európában kitartanak a tiltás mellett. Hiába mondják az ellenzők, hogy „ha mobilozni nem lehet, akkor azt is meg kellene tiltani, hogy az utasok hozzászóljanak a sofőrhöz, ahogy a buszokon, villamosokon tiltják is”.

Sokan nem értik még ma sem, ha kézben tartott telefonnal tilos beszélni, akkor kihangosítottal miért nem? Akkor rádiót miért lehet hallgatni? Az utasokkal való beszélgetés vagy a zenehallgatás éppúgy elvonja adott esetben a sofőr figyelmét, mint a kézben tartott telefonon folytatott csacsogás.

A hatóságok, és általában a vezetés közbeni mobilozást elvből (vagy csak szabálytiszteletből) ellenzőknek persze minden ellenvetésre van válaszuk. Többnyire az, hogy sokkal inkább elvonja a sofőr figyelmét a vezetéstől, mint bármely utastársa. Főleg, hogy a tapasztalatok szerint a vezetés közbeni mobilhasználat alatt ma már egyre kevésbe a telefonálást kell érteni. Sokkal többen csetelnek, facebookoznak, szelfiznek, sőt nem kevesen vannak, akik filmet – és nemcsak néhány másodperces humoros videókat – néznek vezetés közben.

Nem mellesleg, a KRESZ tiltja a kézben tartott mobil használatát vezetés közben!

Az Aegon tavaly publikált 500 fős reprezentatív mintán végzett online, önbevalláson alapuló felmérése lesújtó képet fest a hazai vezetés közbeni mobilozási szokásokról. Tízből négyen elismerték, hogy rendszeresen használják a mobiljukat vezetés közben. És tízből nyolcan ismertek olyan sofőrt, akiről biztosan tudják, hogy rendszeresen mobilozik, miközben vezet.

A férfiak fele, a nők harmada használja a mobilja valamelyik funkcióját vezetés közben. A jelenség elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban dívik. A volán mögött ülve mobilozók zöme (az önbevallás szerint) csak telefonál, vagy a navigációs rendszert használja. A 18-39 évesek jellemzően üzeneteket küldenek és a közösségi médiát olvassák, vagy oda posztolnak is vezetés közben, a vezetés közbeni e-mailezés elsősorban a 30-39 éves vidéki városokban élőkre jellemző az Aegon kutatása szerint.

Pontosan senki sem tudja hány baleset hozható ok-okozati összefüggésbe évente a vezetés közbeni mobilozással. Ha már bekövetkezett a tragédia, a sofőrnek a legkevésbé sem áll érdekében beismerni, hogy éppen tárcsázott, amikor elvesztette uralmát a járműve felett, vagy nem tudta a tőle elvárható manőverekkel elhárítani a másik autós hibája miatt előállt veszélyhelyzetet. Azt pedig csak a különösen súlyos estekben vizsgálja a rendőrség – már, ha épen maradnak a készülékek annyira, hogy a vizsgálat egyáltalán lehetséges –, hogy vajon mobilozott-e a sofőr, vagy sem.

Rendkívül nehéz ugyanis bebizonyítani egy baleset után, hogy a sofőr telefonált vezetés közben. Például, ha többen ülnek a kocsiban, minden további nélkül használhatta más is a sofőr telefonját (és nyilván ezt fogják mondani a bennülők, ha a rendőr rákérdez: ki beszélt a készüléken a baleset idején), tehát önmagában még az sem bizonyíték, ha az utolsó hívás és a baleset időpontja (már, ha ez utóbbi meghatározható egyáltalán) egybeesik.

Még a VÉDA kamerák felvételei sem minden esetben szolgátlatnak perdöntő bizonyítékot.

Jószerivel a tettenérésen kívül, amikor a rendőr orra előtt telefonál valaki, vagy amikor a rendőrök lefotózzák, és azonnal meg is állítják a sofőrt, szinte lehetetlen a bizonyítás. De még akkor sem biztos, hogy sikerül bizonyítani a kézben tartott mobilhasználatot. A KRESZ (3. § (2) bekezdése) azt mondja ki: „A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben – ideértve a forgalmi okból történő megállást is – kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat”.

Nem a mobiltelefon kézbevételét, hanem a kézben tartott mobiltelefon használatát! Fontos különbség! Ezért védekeznek sokan még tettenéréskor is azzal, hogy ők „csak a kezükbe vették, de nem telefonáltak, nem is állt szándékukban, akkor se tették volna, ha nem látják meg a rendőröket, csak úgy a fülükhöz tették”, vagy, hogy „csak addig vették kézbe a készüléket, amíg kinyomták a bejövő hívást, mert ők pontosan tisztában vannak azzal, hogy vezetés közben nem szabad kézben tartott telefonon beszélgetni”.

Hasonlóképpen védekezett néhány évvel ez előtt az az autós is, akit rajtakaptak a rendőrök, hogy vezetés közben mobilozott. A férfi tagadta a telefonhasználatot, azt mondta, csak kinyomta a bejövő hívást, de nem használta a készüléket. A rendőrök eljárást indítottak ellene.

A sofőr nem ismerte el a felelősségét. Megfellebbezte az őt elmarasztaló döntést. Az ügy végül bíróság elé került, ahol szintén a rendőröknek adtak igazat. Végül a tettenérésekor állítása szerint „nem telefonáló” sofőr és védője az ítélet felülvizsgálata iránti kérelmet terjesztett elő a Kúriához. Annak kimondását szerette volna elérni, hogy nem követte el a vezetés közben kézben tartott mobiltelefon használatának szabálysértését azzal, hogy visszautasította a beérkező hívást, amit pedig épp azért tett, hogy ne kövessen el jogsértést.

A Kúria azonban kimondta, hogy „a mobiltelefon használata mind a telefonhívás fogadását, illetve kezdeményezését vagy a fogadás visszautasítását felöleli, hiszen a telefon használata azt jelenti, hogy a gépjárművezető vezetés közben a telefon egyes funkcióját igénybe veszi. Vezetés közben a kézben tartott mobiltelefon használata a gépjármű vezetőjének figyelmét elvonhatja a járművezetéstől, a közlekedésben veszélyhelyzetet balesetet eredményezhet, ezért tiltja a KRESZ.

A Kúria rámutatott arra, hogy a felperes (azaz a rajtakapott autós) a helyszíni ellenőrzéskor elismerte, hogy a mobiltelefon vezetés közben a kezében volt és a jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata szerint „a beérkező mobilhívást azonnal kinyomta”. Márpedig az a kijelentése a Kúria szerint már önmagában is elegendő a jogszabálysértés megállapításához, hiszen a fogadás visszautasítása a mobiltelefon használatának minősül. Így a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Nyilvánvaló, hogy akik a Kúria döntését ismerik, ma már nem védekeznek azzal, hogy én csak kinyomtam a rosszkor (vezetés közben) érkező hívást. Ki lehet nyomni a rosszkor érkező hívást, de csak úgy, ha nem veszi kézbe a telefonját. Mert önmagában a telefon kézben tartása nem szabálysértés, az még nem minősül használatnak, ahogy a nem kézben tartott mobil kinyomása sem. Ellenkező esetben nem lehetne használni a kihangosított mobilokat sem vezetés közben.

Más kérdés, hogy annak, aki csak úgy éppen kézben tartotta a telefonját, hirtelenjében nehéz lesz olyan hihető magyarázatot adni a rendőrnek arra, hogy miért van a kezében a telefonja, ha semmit nem akart vele csinálni.

Ennek ellenére – sajnos senkinek nem lehetnek kétségei – az autósok nem jelentéktelen hányada továbbra is telefonál, csetel, facebookozik, e-mailt ír és filmeket néz vezetés közben. Tavaly, amikor a mostani egyheteshez hasonló, de csak két napig tartó közlekedésbiztonsági akciót tartott a rendőrség a kézben tartott mobilt használók kiszűrésére 1123 szabálysértési eljárás indult az akció ideje alatt mobilozók ellen. Pedig akkor is előre szóltak, hogy akciók lesznek.

F.Gy.A.