Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 11.
Több ezren nézték meg a súlyos sérüléssel járó gyalogosgázolásról készült felvételt. Tavaly augusztusban történt az eset Szolnokon. Két idős ember figyelmetlensége okozott majdnem végzetes balesetet, azonban végül – csodával határos módon – a gyalogos túlélte a gázolást. Ő, a felvétel tanúsága szerint körültekintés nélkül lépett az úttestre, az akkor még igencsak távolról közeledő autó vezetője pedig (nem tudni hol volt a figyelme és merre jártak a gondolatai) fékezés nélkül elgázolta őt.
Ez az eset a zebrán történt gyalogosgázolások állatorvosi lova. Az ilyen és hasonló eseteknek emlékeztetni kellene minden közlekedőt arra, hogy a gyalogosok a közlekedés legsérülékenyebb szereplői, bár ugyanez elmondható a kerékpárosokról, a segédmotoros-kerékpárosokról, sőt, a manapság oly divatos egyensúlyozókról, azaz a különféle e-rollerek és más mikromobilitási eszközök használóiról is. Esetükben az egyszerű koccanás is végleges lehet.
Másfelől viszont ők a legkiszámíthatatlanabbak, a közlekedési szabályokat más közlekedőhöz képest talán kevésbé ismerők – legalábbis a gépjárművezetők szempontjából nézve.
Rémtörténeteket mesélnek az autósok a járdáról, a busz vagy teherautó takarásából körültekintés nélkül az úttestre lelépő gyalogosokról, akik viszont a kijelölt gyalogos-átkelőhelyek előtt lassítás helyett padlógázzal gyorsító autósokról, motorosokról mondanak hasonlókat.
A legfrissebb baleseti statisztika szerint tavaly az összes személyi sérüléses közúti közlekedési baleset 68 százalékát (9654 esetet) okozták az autósok, addig mindösszesen csak négy százalékát (557 balesetet) a gyalogosok.
Évente 2500 körül mozog a gyalogosgázolások száma, az áldozatok közül mintegy ezret a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen ütnek el. Az elgázolt gyalogosok közül évente körülbelül 150-en nem élik túl a balesetet. Közülük majd’ minden második a gyalogátkelőhelyen leli halálát.
Korábban – a ritka kivételektől eltekintve – a gyalogosgázolások okozója és felelőse egyértelműen az autós, a motoros, azaz a járművel közlekedő volt. Különösen akkor, ha a baleset a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen történt.
Mert mindenki abból indult ki, hogy A Kijelölt gyalogos-átkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni. És az is, hogy a kijelölt gyalogos-átkelőt fokozott óvatossággal kell megközelíteni; sok helyen ki is teszik a 30 km/h sebességkorlátozást előíró táblát a zebra előtt. Amíg nem igazán voltak fedélzeti kamerák az autókban, nehéz volt bizonyítani, hogy a baleset a gyalogos figyelmetlensége miatt történt meg.
Amióta mind több autóban üzemel fedélzeti kamera, és a forgalom-felügyeleti vagy térfigyelő kamerák is mind több helyen figyelik a közlekedőket, egyre gyakrabban bebizonyosodik, hogy gyakran maguk a gyalogosok okozzák saját tragédiájukat. 2020 elején például nem egészen másfél hónap leforgása alatt kilenc gyalogosgázolás történt Budapesten, hat esetben a gyalogosok követték el a végzetes hibát.
Ezek a kamerákkal rögzített esetek is közrejátszottak abban, hogy ha csak amolyan „egyszer volt Budán kutyavásár” alapon is, de a rendőrség gyalogos Pofátlan(TAN)ító akciót tartott. Civil ruhás gyalogrendőrök vadásztak a közlekedési szabályokkal nem törődő gyalogosokra, s noha a rend őrei koránt sem a törvény teljes szigorával léptek fel a piroson sétáló, körül nem néző gyalogosokkal szemben, az akció hatása megdöbbentő volt.
Szabályosan sokkolta az érintetteket, hogy egy gyalogossal szemben is intézkedik a rendőr, sőt, akár meg is bírságolhatja, ha nem tartja be a közlekedési szabályokat. Évtizedek óta nem volt példa ilyesmire.
A gyalogosbaleseteknél az első számú baleseti ok a figyelmetlenség. Hirtelen, körültekintés nélkül lépnek az úttestre, gyakran – és ez a második számú baleseti ok a gyalogosok esetében – tilos helyen vagy éppen a lámpa piros jelzése ellenére lépnek le az útról. Sokan a telefonjukat babrálva, vagy éppen azon beszélve, hangos zenét hallgatva úgy lépnek le az úttestre, hogy láthatóan fogalmuk sincs arról, hol vannak, mi zajlik körülöttük, milyen távolságra van tőlük a közeledő jármű.
Abból indulnak ki, hogy nekik a zebrán elsőbbségük van! Az autósok szerint ez az egyetlen KRESZ-szabály, amit a gyalogosok tudnak. Más kérdés, hogy sokan ezt is rosszul tudják.
Nézzük miért!
A KRESZ több részben foglalkozik a gyalogosok közlekedésével (21. §) és a velük szemben követendő magatartási (43. §) szabályokkal. A 21. § írja elő egyebek között, hogy a gyalogosoknak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekedniük. Ha nincs járda, se leállósáv, útpadka vagy kerékpárút – vagy ha van is, gyalogos- illetve kerekes székkel való közlekedésre alkalmatlan –, a gyalogosok az úttesten közlekedhetnek.
A KRESZ azt is előírja, hogy a gyalogosoknak az úttest szélén és egy sorban(!) kell közlekedniük. Lakott területen belül lehetőség szerint, kívül mindig a bal oldalon, a járműforgalommal szembe, hogy szükség esetén időben le tudjanak lépni az úttestről.
El lehet azon lamentálni, vajon mennyire életszerű, hogy apa és fia, anya és lánya, apa/anya és a gyermekük egymás mögött libasorban gyalogolnak az úton. Nem igazán. Lakott területen belül és kívül egyaránt találkozhatnak az autósok kettesével-hármasával egymás mellett haladó gyalogosokkal. Ennek ellenére a szabály az, ami a KRESZ-ben áll, egy baleset esetén a jogászok ebből kiindulva vizsgálják a felelősség, vagy – például egy gyalogosgázolás esetén – a sértetti közrehatást. Ez azt jelenti, hogy ha elgázolnak egy gyalogost, aki a társa mellett és nem mögötte gyalogolt az úton, megbüntethetik azért, mert szabálytalanul közlekedett; és persze az autóst is, mert nem kellő oldaltávolságot tartva kerülte ki a szabálytalanul gyaloglókat, amit a gázolás ténye bizonyít.
Ugyancsak a 21. § (7) mondja ki azt, hogy a gyalogosnak a gyalogos-átkelőhelyen a járművekkel szemben elsőbbsége van. A járművekkel szemben! Nemcsak a gépjárművekkel szemben! Azaz a kerékpárosok sem lavírozhatnak a zebrán átkelő gyalogosok között.
Nincs elsőbbségük a gyalogosoknak a zebrán a megkülönböztető jelzést használó járművekkel szemben! (Erre a végén még majd visszatérek!)
Érdemes a 21. § előző (6.) pontját is elolvasni azonban, mert abból kiderül, hogy a gyalogos elsőbbsége nem feltétel nélküli, még a zebrán sem. A 6. § ugyanis kimondja: „A gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. Az úttestre váratlanul nem léphet, köteles az úttesten késedelem nélkül átmenni és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti”.
Csak a rend kedvéért: A bekezdésben nem szerepel az a kitétel, hogy „kivéve a gyalogátkelőhelyeken”.
Ez a bekezdés az általunk megkérdezett jogászok szerint nem kevesebbet mond, mint hogy a zebrán sem feltétel nélküli a gyalogosok elsőbbsége. Ha nincs jól működő közlekedési lámpa a zebra előtt, a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen is csak akkor kelhet át a gyalogos az úton, ha előzőleg meggyőződött arról, hogy biztonságosan megteheti. Írhatták volna a jogalkotók ide azt is, hogy féktávolságon belül senki ne lépjen le az útra a zebránál se, de egy ilyem megfogalmazást valószínűleg sértő lett volna az amúgy körültekintően közlekedő gyalogosok számára.
Pedig sajnos – a már említett gyalogos Pofátlan(TAN)ítási akció is ezt bizonyította – sok gyalogos csak annyit tud (és eszerint is közlekedik), hogy neki a gyalogátkelőhelyen elsőbbsége van.
Megjegyzem, akkor is célszerű, sőt kötelező körülnézni, ha átkelés előtt-alatt felsikít egy sziréna, hiszen a környező épületekről visszaverődő hang alapján körültekintés nélkül nem igazán állapítható meg, hogy merről is jöhet a megkülönböztető jelzést használó jármű, aminek még a gyalogosoknak is elsőbbséget kell adniuk!
Egyébiránt a KRESZ 21.§ (8) azt is kimondja, hogy ahol a gyalogosoknak a járművekkel szemben nincs elsőbbségük, mielőtt az úttestre lépnek kötelesek meggyőződni arról, hogy áthaladásukkal nem zavarják a járműforgalmat. Nem léphet az úttestre, ha a jármű olyan közel van, hogy annak zavarása nélkül az úttesten átmenni nem tud.
Mindezek mellett és mindezek ellenére a gyalogos-gázolások fő bűnösei azonban még mindig az autósok. Korábban többször foglalkoztunk már a témával [íme egy, videókkal illusztrált írásunk]. Szerettünk volna véget vetni az egymásra mutogatásnak, de úgy tűnik, reménytelen vállalkozás (vagy legalábbis még eltart egy darabig, amíg az első látható eredmények megszületnek) rábírni a közlekedőket: Figyeljenek egymásra. Legyenek udvariasabbak, előzékenyebbek. Hogy ne kelljen öt-tíz autót is elengednie egy gyalogosnak – kivárni, hogy már senki ne közlekedjen az előtte az úton – ahhoz, hogy biztonságosan átkelhessen.
Szerettük volna elérni továbbá, hogy autósok figyeljék a gyalogosforgalmat az út szélén és a járdán is – soha nem lehet tudni, mikor gondolja meg magát valaki és egy hirtelen mozdulattal mikor lép le (fut ki egy kapualjból, egy kerítés mögül) az úttestre!
Nemcsak a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket, az útkereszteződéseket is fokozott óvatossággal közelítsék meg, akkor is, ha a főúton haladnak. Kijelölt gyalogátkelőhely hiányában ugyanis a gyalogosok lakott területen levő főútvonalon az útkereszteződésnél a járda meghosszabbított vonalában, a menetrend szerint közlekedő jármű megállóhelyén levő járdasziget és az ahhoz közelebb eső járda között a járdasziget teljes hosszában, egyéb helyen bárhol, a legrövidebb áthaladást biztosító irányban mehet át az úton.
A gyakorlat sajnos igen gyakran az – és ezért kért helyet a gyalogosokkal való együttélés, együtt közlekedés a rovatban –, hogy sokszor a kereszteződéstől (a járda maghosszabbított vonalától) néhány méterre is simán megkezdi sok gyalogos az átkelést, ha éppen ott van az üzlet, hol vásárolni akar vagy a buszmegálló, és már közeledik a busz. Jellemző az is, hogy akik ily módon rövidítik le az utat az úttest túloldala felé, nem igazán figyelnek a többi közlekedőre. Sokszor még a kijelölt vagy a KRESZ-ben meghatározott nem kijelölt gyalogátkelőhelyen sem!
Tetszik, nem tetszik, az ilyen helyzetekre is felkészültnek kell lenni, és nem megoldás, hogy „ő volt rossz helyen, nem én tehetek róla, hogy elgázoltam”.
Az ilyen helyzetek miatt is fontos (lakott területen belül különösen) betartani az előírt sebességhatárokat, és azokon belül is fokozott óvatossággal megközelíteni a zebrát (felengedni a gázpedált, esetleg enyhe fékezéssel lassítani), különösen akkor, ha az átkelő felé közeledik valaki, vagy ott állnak és beszélgetnek emberek. Ha egy bizonytalankodó gyalogos áll ott, inkább engedjük el, minthogy véletlen (hirtelen) elinduljon, amikor mi már meg vagyunk győződve arról, hogy tudomásul vette, hogy jövünk, hogy már féktávolságon belül vagyunk…
A KRESZ ugyan előírja, hogy a gyalogosok a legrövidebb idő alatt és a legrövidebb úton kötelesek átkelni az úton, de ezt a szabályt sem mindenki tartja magára nézve kötelezőnek. És nemcsak azok, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem tudnak már túl gyorsan gyalogolni!
Meg kell várni, amíg a gyalogosok átérnek. Akkor is, ha látjuk, hogy mire az egyik áthalad előttünk, egy másik is lelép már az útra.
Fontos lenne a szemkontaktus a gyalogos és a járművel közlekedők között. Ennek előfeltétele persze, hogy egyikük sem a telefonjával, a mellette állóval/ülővel foglalkozzon, hanem figyeljen a környezetére, keresse a többiek tekintetét. Még akkor is, ha úgy érzi (bármelyik fél is), hogy ott és akkor neki volt/van elsőbbsége.
Morbid mondás, de sajnos igaz: Tele vannak a temetők olyan emberekkel, akiknek elsőbbségük volt, akiknek az adott közlekedési szituációban igazuk volt. Ön- és bizonyos esetekben közveszélyes vállalkozás megpróbálni kikényszeríteni, hogy adják meg nekünk az elsőbbséget. Mint ahogy az is, amikor egy járművezető úgy dönt: Ő még áthajthat a kereszteződésen a zebrán botorkáló gyalogos előtt, vagy amikor a sofőr abból indul ki, hogy ha már az előtte haladó három autó nem engedte el maga előtt azt a gyalogost, ő se fogja…, de mire odaér a gyalogos türelme elfogy…
Ma már, a fedélzeti és térfigyelő kamerák korában könnyen megtörténhet, hogy egy baleset után mindkét (vagy több) érintettet felelősségre vonják. Arra is volt már példa, amikor egy kerékpáros (szabálytalanul) átbiciklizett a zebrán. Hangos zenét hallgatott, ezért nem hallotta a közeledő mentőt, amivel szemben akkor sem lett volna elsőbbsége ott és akkor, ha szabályosan közlekedik, azaz a zebra előtt leszáll és áttolja a kerékpárját a túloldalra. A baleset elkerülhetetlen volt.
Később a mentőst elítélte a bíróság, mert (szabálytalanul) nem győződött meg arról, hogy a gyalogátkelőn közlekedők megadták-e neki az elsőbbséget. A szintén több közlekedési szabályt is megsértő kerékpáros (biciklivel áthajtott a gyalogátkelőn és nem nézett körül) az életével fizetett a hibájáért.
F.Gy.A.
