Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 12.
„Száguldó guillotine”…, „valósággal közveszedelmessé tették Budapest utcáin a gyalogos ember számára a közlekedést”… „nem beszélve arról, hogy utak sincsenek hozzá!”
A fenti idézeteket nem napjaink e-roller ellenes véleményvezérei posztolták ki a Facebookra, nem is a gyalogosok biztonságáért aggódó közlekedésbiztonsági szakemberektől származnak. Még csak nem is az e-rollerekre és társaikra, az újabban „egyensúlyozónak” is nevezett mikro-mobilitási eszközökre vonatkoznak az idézett kijelentések.
Az 1800-as évek végén, az 1900-es évek elején írtak így a lapok az akkortájt Pest utcán még ritkán látható benzinmotoros automobilokról. Akkoriban legalább annyira csodálták sokan a technika mind gyakrabban látható vívmányait, mint amennyire rettegtek is tőlük. „Benzin-hóhér“ és „száguldó guillotine” – így (is) emlegették őket.
Pedig a múlt század eleji autóknak közlekedésbiztonsági szempontból volt egy nagy előnyük a mai e-rollerekkel szemben: igencsak hangosak voltak, nem lehetett nem észrevenni, ha közeledtek. A gondot a hőskorban elsősorban az okozta, hogy az akkoriban szokásos közlekedési eszközökhöz, például a lovaskocsikhoz képest az automobilok hatalmas sebességgel közlekedtek.
Az első nyilvántartott hazai gázolásos közlekedési baleset okozója, a pezsgőgyáros Törley József autója például 20 km/h-val „száguldott” a Rákóczi úton, amikor elsodort egy útkaparó munkást. Az ötös számú jogosítvány tulajdonosának szerencséje volt, mert KRESZ szabályok és azok megsértéséhez kapcsolódó büntető jogszabályok hiányában nem indult eljárás ellene. Persze Törley gazdag és úriember is volt, kifizette a munkás három napi bérét és ezzel pont került az ügy végére.
Nem mellesleg a hatóságok akkoriban és épp olyan tanácstalanok voltak, hogy minek is nevezzék ezeket az új, benzinmotoros járgányokat, mint amennyire ma az e-rollerekkel kapcsolatban. Az 1800-as évek végén a monarchia vámhatóságának például az okozta a legnagyobb fejfájást, hogy milyen árukategóriába sorolja be az automobilt.
Mintha a történelem ismételné önmagát!
Manapság az e-rollerekkel és társaikkal kapcsolatban teszik fel maguknak ugyanezt a kérdést a hatóságok: Hát ezt minek nevezzük! Azt már tudjuk, hogy az e-akármik miknek nem minősülnek. Nem kerékpárok, nem segédmotoros-kerékpárok, általában nem gépjárművek, még ha olyanok is, mint… Azt még nem tudni, hogy mik.
E hosszú bevezetővel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy nem előzmények nélküli a hazai közlekedésben a jogilag időlegesen szabályozatlan helyzet és a tanácstalanság, sem a jogalkotásban, sem a joggyakorlatban. Ami valahol persze érthető is, hiszen nehéz szabályozni azt, ami nincs. A jogalkotás mindig és az élet legtöbb (ha nem valamennyi) területén az élet után kullog, a kérdés mindig csak az, hogy mennyire marad le tőle.
Magyarországon 1895-1896-ban jelentek meg az első benzinmotoros automobilok. Azonban az első KRESZ, ami országosan szabályozta ezek használatát, csak 1910-ben jelent meg. Ha ebből indulunk ki, semmi okuk a türelmetlenségre azoknak, aki szerint már rég szabályozni kellett volna az e-mobilitási eszközök használatát.
Más kérdés, hogy ezek az eszközök néhány éve már léteznek, sokan közlekednek velük, hasznosak is, ha jól használják őket, csakhogy senki nem tudja, hol és hogyan kell, lehet azokat jól használni. Ez a helyzet pedig sem az e-rollereseknek, sem a többi közlekedőnek nem jó.
Jogilag ma az e-rollerrel közlekedők gyalogosnak minősülnek. Annak ellenére is, hogy egyik-másik járgánnyal akár 20 km/h sebesség is elérhető, ami nemcsak a gyalogosokra jelent veszélyt a járdákon. Történt már gázolásos baleset azért, mert az e-rolleres hirtelen a zebrára hajtott a járdáról. Az autós nem figyelt rá, nem azonosította veszélyforrásként.
A gyalogos-átkelőhelynél és annak közelében, ahol átkelni szándékozó gyalogosokat szokták keresni tekintetükkel az autósok (már akik szokták), senki nem volt. Semmi nem indokolta, hogy még jobban lassítson vagy megálljon. A gyalogosok megszokott sebességének háromszorosával érkező e-rolleres pedig azt hitte, az ő sebességével még simán áthajt az autó előtt, és különben is elsőbbsége van a zebrán, hiszen jogilag ő gyalogos…
Ma még sok a megválaszolatlan kérdés az e-rolleresek és társaik közlekedését illetően. Például: szabad az utcán görkorcsolyázni? Szabad? A járdán, vagy az e célra kijelölt pályákon. Rollerezni? Olyan régimódi, lábbal hajtott rollerrel? Szintén. De mi van akkor, ha a rollert nem lábbal hajtják? Erre a kérdésre még nincs válasz.
Már készül a szabályozás, ami külföldi példákat követe várhatóan az e-roller motorteljesítményétől teszi majd függővé, hogy mely esetekben hol lehet közlekedve velük. Addig is célszerű figyelmesen és óvatosan közlekedni a hagyományos eszközökkel. És még utána is. Bármilyen szabályokat is alkossanak e tárgykörben, azok betartatása nem lesz egyszerű, így a balesetek elkerülése érdekében a jövőben szükség lesz az önmérsékletre, egymás kölcsönös segítésére és a figyelemre.
A szakemberek az autósoknak azt javasolják, most, hogy közeledik az e-rollerek igazi szezonja, figyeljenek még jobban, mint eddig. Figyeljék a kereszteződéseket, a zebrák környékét, és készüljenek fel arra, hogy a gyalogosoknál nagyobb sebességgel is érkezhet valaki az átkelőhöz – akár kerékpáron ülve, tekerve (szabálytalanul), akár e-rollerrel.
Fokozott figyelemmel nézzék a kerékpárutak, kerékpárnyomokon haladókat. Közlekedésbiztonsági szakemberek ugyanis azt javasolják az e-rollereseknek, hogy ahol van kerékpárút vagy kijelölt kerékpársáv, kerékpárnyom, ott közlekedjenek, főleg a nagyobb teljesítményű eszközökkel.
Amúgy is fontos (lenne), hogy az autósok lakott területen, de azon kívül is, folyamatosan legyenek tudatában a körülöttük zajló eseményeknek. Éljenek együtt a forgalommal, legyenek tisztában azzal, hogy milyen járművek, vagy más, közlekedésre alkalmas eszközök mozognak körülöttük és merre.
Figyeljenek oldalra és használják kellő gyakorisággal a visszapillantó tükröket. Ez nemcsak az e-rolleresek azonosítása miatt lenne fontos, hanem a motorosok, segédmotorosok vagy éppen a megkülönböztető jelzéssel közlekedők közeledésének gyors felismerése és a szükséges manőverek gyors végrehajtása érdekében is.
Veszélyes lehet a váratlan találkozás egy e-rolleressel. Bármennyire is sokan használnak már ilyen eszközöket (nemcsak a fiatalok), a többségnek nincs kellő rutinja, arra pedig a többség végképp nem készült fel, hogy mit kell tennie akkor, ha hirtelen veszélyhelyzetbe kerül. Például, ha szinte egyik pillanatról a másikra kell megállni vagy végre kell hajtania egy kikerülő manővert. Úgy, hogy közben nem esik el és nem esik le sem az e-rollerről!
Az e-eszközök (az egyensúlyozók) használatát éppúgy meg kellene tanulni, mielőtt valaki felpattan rájuk, mint a kerékpározást az első bicikliút előtt. Az utcai tapasztalatok ez ügyben rendkívül vegyes képet mutatnak ezen a téren. Sok a láthatóan bizonytalan, valószínűleg gyakorlatlan e-eszköz használó. Épp ezért – akár lesz rövid időn belül szabályozás, akár nem – a balesetek megelőzése érdekében a közlekedés minden szereplőjének egy kicsit még jobban kell figyelnie.
Tetszik vagy sem, egy újabb szereplő, egy újabb veszélyforrás jelent meg a közlekedésben!
Nemcsak az autósoknak, motorosoknak, kerékpárosoknak! A gyalogosoknak is hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy a járdán elgurulhat mellettük valaki, ezért ma már nem lehet ugyanúgy szlalomozni a járdán, hátrapillantás nélkül odaszaladni és megnézni egy kirakatot, mint korábban. Ahogy bármikor elhajthat mellettük egy (szabálytalan) kerékpáros a járdán, úgy jöhet egy e-rolleres is. És bár a járdán biciklizőket a rendőrség megbírságolhatja, feltéve, ha meglátja, nem érdemes erősködni: kerékpáros-gyalogos összeütközés következményei nagyon tudnak fájni, sőt, súlyosabb következményei is lehetnek.
F.Gy.A.