Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 7.

Forrás: bpiautosok.hu

Tulajdonképpen ezzel kellett volna indítanunk a sorozatot. Mentségünkre legyen mondva nemcsak mi nem tekintjük veszélyes manővernek magát az egyenesen haladást az úton. Végül is, miféle manőver az, amikor valaki egyenesen hajt egy főúton?

Mielőtt továbbmennénk érdemes megnézni ezt a filmet, amit a Budapesti Autósok Közössége oldalára töltött fel egy autós. Az eset február 11-én történt az M7-es egyik lehajtójának közelében.  A Peugeot lassan, megfontoltan kanyarodott ki a 7-es útra, legalábbis a film kezdetén még úgy tűnhetett a nézőnek, hogy valakit még el akar engedni, mielőtt ráhajtana a főútra, de ami utána történt, nehezen érhető.

Ha csak nem volt a keresztirányú forgalomban közlekedők valamelyikén is kamera, soha nem tudjuk már meg, hogy egészen pontosan mi is történt. Tény, hogy a Peugeot lassan kezdett ráhajtani a főútra (ebből gondolhattuk a film első néhány másodpercében, hogy óvatosan és kellő körültekintéssel). A film első négy másodperce alatt a rutinosabb sofőrök még tényleg arra gondolhattak, hogy a Peugeot sofőrje valakit még el akar engedni, de aztán a kocsi egyszer csak gyorsítani kezdett, majd a felvétel nyolcadik másodpercében telibe találja a védett úton haladó fekete autót.

Az eset látszólag egyértelmű. Jogilag az is lesz. A Peugeot vezetője nem adott elsőbbséget a védett úton szabályosan közlekedő autósnak, azaz, ő okozta a balesetet. A nyolcadik másodpercig ez tűnik a helyes következtetésnek.

Azonban a film forog tovább.

A sötét autó mögött három másodperccel az ütközés után érkező – utánfutót is vontató – fehér kombinak minden gond nélkül sikerült kikerülnie a balesetet szenvedett járműveket. Egyszerűen kikerülte a már álló összetört autókat. A mögötte egy másodpercen belül és igencsak lendületesen érkező fehér dobozos autó azonban beléjük rohant. Utóbbi állítólag egy futárcég áruszállítója volt.

Az, hogy a védett úton haladó autóba belerohant még egy jármű miután összeütközött az elébe kanyarodó Peugeottal, felróható a Peugeot vezetőjének is, bár aki kellően sok kilométert vezetett már az országban, annak berzenkedik ez ellen az igazságérzete. Végül is, ha a fehér kombi láthatóan vészfékezés vagy más, hirtelen és veszélyes manőver nélkül is ki tudta kerülni a másodpercekkel előtte karambolozó autókat, miért nem volt erre képes az áruszállító vezetője is?

A felvétel tovább is tart még. Több mint tíz másodperc telik el attól számítva, hogy a futárcég dobozosa belerohant a sötét autóba…, épp nyílnak az összetört kocsik ajtói, szállnak ki a sofőrök, amikor az első szemből érkező kocsi balról feltűnik a felvételt beküldő sofőr fedélzeti kamerája előtt. Bőven volt, azaz lett volna tehát helye és ideje az áruszállító vezetőjének is egy kikerülő manőverre.

A felvétel alapján úgy tűnik, ő ehhez túl gyorsan hajtott és talán nem is figyelt az előtte zajló eseményekre. Védett úton haladt, neki volt elsőbbsége, sokan hajlamosak ilyen helyzetekben úgy vezetni, mintha semmi felelősségük nem lenne egy esetleges baleset elkerüléséért.

Fontos tudni, hogy a töretlen rendőri-ügyészi-bírói gyakorlat szerint az elsőbbség meg nem adása mindent visz. Mi is beszámoltunk már nem is egy olyan balesetről, amikor a főúton egyenesen haladó jármű a megengedett többszörösével, 50 km/h helyett 130-cal hajtott, amikor összeütközött egy balra kanyarodó másik járművel. Ilyen volt a Dózsa György úti baleset, vagy az a halálos kimenetelű karambol, amitől a totalcar.hu nyomán számoltunk be Száguldó halálosztók cikkünkben.

A joggyakorlat lényege, hogy a közlekedési szabályok között nincs erősorrend, mind azonos súlyú, jelentőségű és legfőképpen mindegyiket be kell tartani. Az elsőbbségre kötelezett autósnak akkor is meg kell adnia a védett úton haladó számára az őt megillető elsőbbséget, ha az túllépi a megengedett sebességhatárt. Baleset esetén legfeljebb majd mindkettőjükkel szemben eljárás indul: az egyikük ellen az elsőbbségadás szabályainak megsértéséért, a másik ellen pedig gyorshajtásért.

Fontos leszögezni: Nem tudjuk, nem is állítjuk, hogy az áruszállító gyorsabban hajtott a megengedettnél. Ezt majd adott esetben a szakértői vizsgálatok tisztázzák. Tény azonban, hogy a képek tanúsága szerint alig, hogy az utánfutós kocsi balra húzódott, hogy elkerülje az ütközést, az áruszállító szinte azonnal belecsapódott a két összetört autóba.

Ha nem is hajtott gyorsan – a szónak abban az értelmében legalábbis, hogy nem lépte túl a megengedett sebességhatárt –, nagyon úgy tűnik, nem volt túl körültekintő. Legalábbis a közvetlenül a Peugeot-ba hajtó fekete autó mögött érkező kombi sofőrjéhez képest.

A rendőrség újabban önálló baleseti okként tünteti fel a gyorshajtáshoz, az elsőbbségi, az előzési és a kanyarodási szabályok megsértéséhez hasonlóan a figyelmetlenséget. Hajlamosak vagyunk ilyenkor arra gondolni, hogy – esetünkben – a Peugeot vezetője volt a figyelmetlen. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy nemcsak ők.

A 7-es úton történtek is azt bizonyítják, olykor bizony az egyenesen haladás is lehet veszélyes manőver. Mert, ha nem figyel a sofőr arra, hogy megadják-e neki az elsőbbséget, könnyen úgy járhat, mint a fekete autó vagy az áruszállító vezetője. Meglehet, a végén az eset összes körülményét mérlegelve őket nem tartják majd felelősnek a történtekért, de arról már nem vagyok meggyőződve, hogy a futár főnöke is így gondolja majd. Végül is az előtte haladó simán megúszta a balesetet!

Gyakran tapasztalhatjuk az utakon, hogy sokan elsőbbségük tudatában és a lábuk alatt dübörgő lóerőkben, s persze a rutinjukban bízva nemigen figyelnek a védett útra felhajtani készülőkre. „Maradj, ahol vagy, nekem van elsőbbségem” alapon vezetnek, mert sietnek haza, a következő tárgyalásra, a megbízóhoz, vagy éppen egy csomaggal a következő címre.

Az elsőbbségre kötelezettek pedig várnak és várnak, egyre fogyatkozó türelemmel, és egy ponton nekiindulnak. Ha nem is „lesz, ami lesz” alapon, de várakozás közben egyre inkább úrra lesz rajtuk a mehetnek, és emiatt egyre kevésbé pontosan ítélik meg a közeledő járművek sebességét és távolságát. Ha két autó között még épp elégnek érzik a helyet, ha úgy érzik, a közeledő autó még elég távol van és nem is közeledik „olyan gyorsan”, elindulnak. Jó esetben csak dudálás és ökölrázás lesz a végre, rosszabb esetben azonban bármi is megtörténhet.

Sokan vezetnek úgy nap, mint nap, hogy valójában nincsenek vezetésre alkalmas állapotban. Nem ittak, nem drogoztak, csak kimerültek, kialvatlanok, a stressz, a hajtás, egy rossz hír vagy váratlan akadály (mondjuk egy baleset, ami miatt órákra megbénult az út, ezért nem jut el időben oda, ahová sietett), túlóráznia kell, és emiatt késni fog a meccsről, a randevúról, nem tudja elhozni időben a gyereket az óvodából… Ilyen és hasonló dolgok vonják el a figyelmüket a vezetéstől. Sok apró hétköznapi bosszúság, amikből, ha túl sok jön össze, könnyen meg van a baj.

Majdnem mindegy azonban a végén, hogy ki volt a hibás, hogy ki mit nézett el vagy ki mire nem figyelt. Ha senki nem hal meg, nem sérül meg súlyosan, a vétkes majd kap egy valamekkora bírságot, esetleg pár hónapra eltiltják a vezetéstől, és egy darabig nem lesz autója – bár ez egy futár esetében már nem is olyan kis veszteség. Ha nem is vallja be mindenki, a vétlen vétkesek pontosan tudják, hogy ha kicsit előzékenyebbek, ha körültekintőbbek, ha udvariasabbak, semmi sem történt volna.

De vajon a vétlen vétkesek újragondolják-e a történteket? Azok, akik, ha csak egy másodpercre leveszik a lábukat a gázpedálról így segítve a mellékutcából kikanyarodót, vagy – ha szemből úgy se jön senki – egy határozott kormánymozdulattal megkerülik, megelőzik még mielőtt felgyorsíthatna és ezzel korrigálják a másik sofőr hibáját, ők valóban nem felelnek semmiért?

A figyelmetlenség, a nem megfelelő koncentráció talán a legnagyobb veszélyforrás az utakon. Az, amikor valaki csak úgy megszokásból vezet – és ez esetben majd’ mindegy, hogy azért teszi mert fáradt, vagy mert úgy gondolja, ő nem felel mások ért.

Pedig a tapasztalatok azt mutatják, naponta számtalan baleset azért nem történik meg, mert a hibázó sofőr körül autózók korrigálták az ő hibáját. Lehetséges, a rendőrök szerint gyakori, hogy a vétkes sofőr még csak észre sem veszi, mit úszott meg, mert amikor hibázott máshol jártak a gondolatai, mert már hullafáradt volt, és csak arra tudott gondolni, hogy érjen végre haza.

A közlekedésbiztonsági szakemberek, a vezetéstechnikai trénerek és oktatók pedig minden lehetséges fórumon arra figyelmeztetnek, hogy a kereszteződéseket akkor is célszerű óvatosan, de legalább fokozott figyelemmel megközelíteni, ha látszólag semmiféle veszély nem fenyeget. Akkor is, ha egyértelmű, hogy elsőbbségük van. Mert, mint a mostani eset is mutatja, soha senki nem lehet biztos abban, hogy a másodpercekig lépésben vánszorgó autó vezetője, egyszer csak nem lép a gázra.

F.Gy.A.