Szerinte túl közel ment el mellette az autó…

  • Baleset nem történt, mégis vádemelés lett a hétköznapi közlekedési afférból…
  • A kerékpáros először csak bemutatott neki, majd kétszer meg is ütötte az autóst.
  • A szakemberek szerint, aki a hétköznapokban agresszív az utakon sem lesz angyal.

Egy átlagos nyári napon lépésben haladt a forgalom Balatonmáriafürdőn, semmi oka nem volt annak, hogy a közlekedők egymásnak essenek, mégis garázdasággal, végül vádemeléssel zárult egy majdnem hétköznapi közlekedési konfliktus. Pedig még csak egymáshoz sem ért a két jármű. A Somogy Megyei Főügyészség közleménye szerint egy 26 éves férfi, az ügy későbbi vádlottja, azért vesztette el a fejét, azért esett neki a sértettnek, mert szerinte túl közel ment el mellette.

Mivel a gépjárművek csak lépésben haladhattak, a kerékpáros gyorsan utolérte az autóst, megelőzte, közben a középső ujját felmutatva jelezte neki mi a véleménye a vezetési stílusáról.

Azonban a nemzetközi jelzést a sofőr sem hagyta annyiban. Kinyomta a kuplungot majd – miközben továbbra is lépésben haladt a kocsija – egy jókora gázfröccsel válaszolt a biciklisnek.

A biciklis már megállt, leszállt a kerékpárjáról, s kihasználva, hogy az autó ablaka le volt engedve, behúzott egy a sofőrnek.  Erre a megütött sofőr is megállt, kiszállt a kocsijából. Szitkozódva indult számonkérni a bringáson a történteket. Csakhogy az egy újabb ütéssel a szavába vágott, amitől az autós az úttestre esett. Ezzel kettejük vitája végére ideiglenesen pont került.

Több ütést már nem vitt be a biciklis. Nem is lett volna rá túl sok ideje, a gyorsan helyszínre érkező rendőrök ugyanis őrizetbe vették és előállították a Marcali kapitányságra. Az ügyészség garázdaságért vádat emelt ellene, de nem látta indokoltnak a férfit bíróság elé állítani. Vádiratuk szerint megelégszenek annyival, ha a bíróság büntetővégzésben pénzbüntetésre ítéli a biciklist.

Bár nem jellemző, hogy autós és biciklis közlekedési afférja tettlegességig fajuljon, maga a konfliktus (már ami a bemutatást, a motorbőgetéses vagy éppen dudálós oda-vissza kommunikációt illeti) már korántsem példa nélküli. Pedig egy 2019-ben a Groupama Biztosító megbízásából ezer fő meghallgatásával készült felmérés szerint a magyar autósok több mint fele együttműködő, nyugodt, defenzív vezetőnek vallotta magát. Csapatjátékosnak a közlekedésben.

Ha valakinek a napi közlekedésben más tapasztalatai vannak, a hiba valószínűleg nemcsak benne van. Agyunkra nagyobb hatással vannak a negatív események, amikor veszélybe kerülünk vagy támadás ér minket – az emberi faj fejlődésének kezdetétől máig ez a túlélés záloga. A támadásra reagálni kell. Mások támadása, bunkósága ezért hagy mély nyomot bennünk.

Nem zárható ki persze annak a lehetősége sem, hogy a megkérdezettek nem voltak túlságosan őszinték a kérdező-biztosokhoz, és korántsem annyian és korántsem annyira csapatjátékosok, mint hiszik és állítják magukról.

Általános tapasztalat, hogy a legtöbben inkább csak magukban vagy a közösségi médiában dühöngenek mások vélt-valós közúti szabályszegései miatt, még azok körül is csak kevesen fordulnak a a hatóságokhoz, akiket valóban sérelem ér, és akiknek az autójában van fedélzeti kamera, ami bizonyíthatná az állításaikat.

Egy, az Egyesült Államokban készült hasonló felmérésben a megkérdezettek fele ismerte el, hogy dühében (kvázi bosszúból) előfordult már, hogy túlságosan közel ment az előtte haladóhoz, 45 százalékuk azt is beismerte, hogy szemrebbenés nélkül rátenyerelt a dudára, ha úgy vélte, sérelem érte. Minden harmadik amerikai autós mutatott már be autóstársainak, és minden negyedik azt is bevallotta, megtörtént már vele, hogy „csak azért sem” engedett be valakit maga elé.

Tízből nyolcan vallották be, hogy olykor bevágnak mások elé, mert „nehogy már ez menjen előttem és mögött kelljen kullognom”. Százból négy sorőrrel már az is megesett, hogy kiszállt a kocsijából, hogy elégtételt vegyen vélt-valós sérelméért (a közzétett anyagokból az nem derül ki, hogy az ilyen esetek hányadában fajult a dolog tettlegességig).

Száz autósból három elmondta, hogy vele már az is megtörtén, hogy dühében gyorsan hajtott, hirtelen váltott irányt és a végén összeütközött valakivel.

Az amerikai felmérés szerint a közlekedési agresszivitás tekintetében a 19-39 év között férfiak a legagresszívebbek az utakon. Ezzel szemben a hazai kutatás nem talált lényeges különbséget a nők és a férfiak között e téren, bár a fővárosi és fiatal sofőröket a felmérés az átlagosnál azért kissé agresszívebbnek mérte.

A közlekedéspszichológusok és a közlekedésbiztonsági szakemberek egyetértenek abban, hogy  a meggondolatlanság, a nem az igényeknek és elvárásoknak megfelelően kialakított közlekedési viszonyok, valamint a napi stressz együttes hatása a közlekedés résztvevőinek a legkisebb frusztrációja is súlyos, olykor tragikus következményekkel járhat. Elég a nálunk is gyakori büntetőfékezésekre gondolni. Haltak már meg vétlen közlekedők az úton azért, mert valaki egy indokolatlan satufékkel próbálta megbünteti az őt ért sérelemért a mögötte haladót.

A Századvég Politikai Iskola Alapítvány 2018. november 14-24. között 1001 ember megkérdezésével reprezentatív közvélemény-kutatást végzett Magyarország közlekedés-biztonságának megítéléséről. A vizsgálat eredménye az alkalmazott módszer miatt plusz-mínusz 3,1 százalékkal térhetett el attól, amit az ország teljes (felnőtt) lakosának megkérdezésével kaptak volna, tehát híven tükrözte az emberek közlekedésbiztonságról és egyes, a közlekedők életét, testi épségét és autóik biztonságát fenyegető jelenségekről alkotott véleményt. Akkor a megkérdezettek 52,6 százaléka közepesre, 20,6 százalékuk viszont csak elégségesre osztályozta a hazai utak biztonságosságát. És már akkor is sokan sérelmezték, hogy egyesek következmények nélkül veszélyeztethetnek másokat az utakon. [A felmérés rövid ismertetése itt érhető el.]

A kutatások megállapításai és a hétköznapi tapasztalatok abban megegyeznek, hogy nem a sofőrök vezetési tudásától függ, hogy találkoznak-e agresszióval az utakon, sokkal inkább attól, hogy napi rendszerességgel mennyi időt töltenek a forgalomban. Vannak, akik a „mazsolák” miatt kelnek ki magukból, mások a szerintük (vagy ténylegesen) túl agresszív sofőröket érzik kötelességüknek megnevelni. Ok vagy ürügy mások megfenyítésére, verbális, non-verbális vagy éppen fizikai fenyegetésére mindig van.

A szakemberek nem számítanak a közúti agresszió csökkenésére. Sőt, reálisabbnak tartják, hogy az folyamatosan emelkedni fog, aminek több oka is lehet. Mindenekelőtt az emberek általános frusztráltsága. Mindenki úgy kezeli a konfliktusait az utakon, úgy reagál a különböző helyzetekre, ahogy az a személyiségéből következik és ahogy más dolgait is intézni szokta.

F.Gy.A.