13+1 gyakori baleseti ok

• Nem kötelező az 50, 90, 100, vagy a 130-as tempót tartani ott, ahol veszélyes lehet!
• Olykor a magának mindenáron figyelmet követelő gyermek is okozhat vészhelyzetet.
• Bár még nem kell télikabát, felkészültnek kell tenni a télies út- és látási viszonyokra.

Unos-untalan hangoztatott üzenet, hogy a balesetek 70 százaléka három okra vezethető vissza. A gyorshajtásra, az elsőbbség meg nem adására és a kanyarodási, irányváltási szabályok megsértésére. Ezek az úgynevezett legfőbb baleseti okok azonban az esetek többségében nem okok, hanem következmények. Előzőleg a balesetben érintettek közül valaki olyasvalamit tett, ami miatt aztán

és még hosszan lehetne sorolni az olyan közlekedési szituációkat, amelyek végül a fennemlített három legfőbb baleseti ok valamelyikével – vagy akár többel is közülük – magyarázhatók.

De miért hajt valaki gyorsan? Miért nem ad elsőbbséget másoknak? Miért nem tartja be a kanyarodás szabályait?

Egy korábbi írásunkban részletekbe menően megvizsgáltuk, az emberi felelőtlenségen, az „ezen az úton simán végig tudok menni, akár 100-zal is” vagy az „ezzel az autóval gond nélkül meg tudok állni néhány méteren belül bármennyivel hajtottam is addig” szemléleten túl mi minden okozhatja még, hogy egyesek (sokan) olykor (igen gyakran) túllépik a megengedett maximális sebességet. Számos más oka is lehet még a szabályok be nem tartásának és a figyelmetlenségnek.

[Cikkünk itt érthető el!]

Mindenekelőtt fontos azonban leszögezni: Attól még, hogy a körülmények gyorsabb haladásra csábítanak, a gyorshajtás és az amiatt esetleg bekövetkező balesetek következményeiért minden esetben a sofőröket vonják felelősségre. És ez más, „a körülményekkel” is magyarázható hibákra is igaz.

Ritkán előfordul, hogy a büntetőeljárásban kiderül, az út nem megfelelő kitáblázottsága, a táblákat eltakaró fák és hasonlók miatt megállapítják a közútkezelő felelősségét (is), de az ilyen esetek inkább csak a ritka kivételek közé sorolandók, amik erősítik a fenti szabályt.

Nem kötelező 50-nel, 90-nel, 100-zal, 130-cal hajtani, ha az út-, látási-, forgalmi-, időjárási viszonyok azt nem teszik lehetővé! A KRESZ általában megengedett maximális sebességet említ. Kötelező minimumról csak az autópályákon (oda fel sem hajthat olyan jármű, ami nem képes folyamatosan minimum 60 km/h-val haladni) és a vasúti átjárókon való áthaladás szabályai között rendelkezik. (A vasúti átjárón csak folyamatosan – megállás nélkül – legalább 5 km/óra átlagsebeséggel szabad áthaladni.)

Az alábbiakban összegyűjtöttük azt a 13+1 okot, amelyek miatt gyakran történik baleset, még ha ezek „az okok” az eljárásokból (már, ha megsérül valaki a balesetben és ezért eljárás indul) sokszor ki sem derülnek.

1. Elalvás. Különösen a téli időszakban jellemző, amikor reggelente még ágyba-csalogatóan sötétben kelnek útra a legtöbben. De önmagában az egyes felmérések szerint a magyar társadalom többségét érintő általános és folytonos kialvatlanság is okozhat pillanatnyi figyelemvesztést, ami miatt későn reagál a gépjárművezető egy adott közlekedési helyzetre. (Napi hét-kilenc óra alvás lenne a kívánatos, ennyi időt azonban a felnőttek többsége még hétvégenként sem igen tud ágyban tölteni.) Fontos leszögezni: ebben az összefüggésben az elalvás az esetek elsöprő többségében nem azt jelenti, hogy valaki horkolni kezd a volán mögött és mély álomba merül. Jellemzően egy-két másodperces mikro-elalvásokról van szó csupán (ahogy mondani szokás: lecsukódik az ember szeme és előrebukik a feje, de abban a pillanatban, hogy ezek megtörtének, már magához is tér az illető és teszi, amit kell, vagy amit vész esetén, akkor még tehet). Csakhogy 90 km/h sebességgel egyetlen másodperc alatt is 25 métert tesz meg az autó – és ilyenkor, gyakorlatilag irányítatlanul. Az úgynevezett ráfutásos balesetek, az autópályákon a szalagkorlátnak sodródások zöme a szakemberek szerint az ilyen mikro-elalvásokra vezethető vissza.
2. Fáradtság. Egy kemény nap vagy egyfolytában levezetett több száz kilométer után gyakran megesik, hogy a sofőr nem alszik el, még csak egy másodpercre sem hunyja le a szemét vezetés közben, de nem is figyel annyira a forgalomra, mint kellene. Egyetlen célja van csupán, hogy végre célba érjen. A fáradtság is okozhat ugyanolyan veszélyes helyzeteket, mint az elalvás. Amikor annyira elbambul a vezető, hogy gyakorlatilag vakon vezet, sokkal inkább jellemző azonban erre az állapotra, hogy megnő a sofőrök reakcióideje, a döntéseik és azok végrehajtásának ideje ugyanakkor drasztikusan lelassul. A reggeli első kávéját, teáját is mindenki lassabban issza általában, mint a délutáni sokadikat, de abba nem lehet belehalni. Abba viszont sajnos bele lehet, ha valaki a forgalomban hibázik vagy más hibájára a lehetségesnél és elvárhatónál lassabban reagál a kimerültsége miatt. Fáradt vezetésért baleset esetén is jobbára csak a hivatásos sofőröket veszik elő a hatóságok, mivel náluk az bizonyítható, ha nem pihentek annyit, amennyit a szabályok szerint kellett volna. Az úrvezetőknél erre nincs lehetőség. Ettől azonban még súlyos következményei lehetnek, ha fáradtan erőltetik a vezetést.
3. Telefonálás. Ez esetben nemcsak a kézben tartott telefon használatára kell gondolni. Gyakori hiba, amit sok sofőr elkövet, hogy még ha van is kihangosító az autóban, előbb alaposan megnézi ki hívja. Főleg, ha mások is vannak az autóban, és nem szeretné, hogy ők is megtudnák ki hívta, még akkor sem, ha a csevegés csak annyiból állna, hogy „majd visszahívlak”. De, akinek van oka titkolódzni, aligha fogadja Marika hívását, ha a felesége mellette ül! A hívó azonosítása egy-két másodpercre köti le az ember figyelmét. Ám, ha rossz helyen van a telefon, ha nem elég a szemünk sarkából odapislantani, akkor ezt az egy-két másodpercet megint csak vakon vezetjük le. (És 25 métert teszünk meg közben másodpercenként!) Sokan nem képesek arra, hogy ha megszólal a telefon ne pillantsanak rá azonnal. Sokkal biztonságosabb lenne, ha előbb a forgalomra figyelnének, tudatosítanák magukban, hogy néhány másodpercen belül számíthatnak-e bármire, ami veszélyes, és csak utána néznének a mobiljukra. De gyalogátkelőhely előtt például még akkor sem, mert ott bármikor történhet bármi (is)!
4. Ittasság. Talán ez és a bódultság (kábítószeres befolyásoltság), aminek a veszélyeit nem szükséges részletekbe menően taglalni. Az alkohol rontja az ítélőképességet, a tájékozódó és távolság-felmérő képességet. Hatására túlértékeli az ittas vezető saját képességeit, az autójáét is, természetesen. Romlik a mozgáskoordinációja, a térlátása – az ittas sofőrök jellemzően csőlátóvá válnak, minél többet ittak, annál inkább.
5. Gyermek a kocsiban. Egy szülő számára a gyermek mindennél fontosabb, ezért olyankor is igyekszik rá figyelni, amikor pedig nem lenne szabad. Vezetés közben, ha szól a gyermek, sokan azonnal felé fordulnak, hogy lássa, figyelnek rá és ezzel megnyugtassák. Vezetés közben ez a figyelem azonban – főleg, ha hátrafordulással is párosul – akár végzetes is lehet. Meg kell tanulnia a szülőnek nem odafordulni, ha szól vagy sír a gyermek. Ha a forgalom más megoldást nem tesz lehetővé, félre kell állni. Amikor pedig már a gyermekkel ezt meg lehet beszélni, meg kell tanítani rá, hogy amikor a papa vagy a mama vezet, az útra kell figyelnie, nem tud úgy bármikor, bármiről beszélgetni vele, mint otthon, pláne nem tud ránézni.
6. Gyerekek a kocsin kívül. Történtek már olyan családi tragédiák, amikor a kisgyerekek lelkesen rohangáltak az elindulni készülő autó mögött, elbújtak előtte, mögötte, vagy odarohantak a már mozgó autóhoz, hogy adjanak még egy búcsú puszit a papának, mamának, nagyszülőknek, az autó pedig magával rántotta őket, emiatt pedig a kerek alá kerültek. Ha nem is olyan gyakoriak ez efféle tragédiák, mint amikor két parkoló autó közül kirohannak az útra az apróságok a játszótér vagy éppen az óvoda, iskola közelében, elég gyakoriak ahhoz, hogy óvatosságra intsék a sofőröket.
7. A nátha. Sok apró, koccanásos baleset okozója. A sofőr tüsszenteni készül, az orrfacsaró érzés mindinkább elvonja a figyelmét az útról, a vezetésről. Úgy érzi azonban, hogy a bármely pillanatban bekövetkező tüsszentés nem elég nyomós ok a lassításra, félrehúzódásra, ezért úgy halad tovább, mintha minden rendben lenne vele. Aztán … hapci. Egy pillanatra elhomályosodik a szem, a sofőr reflexszerűen kissé lehajtja a fejét és a szája elé kapja a kezét (ezt tanulta mindenki gyermekként). A tüsszentés amúgy is egy meglehetősen intenzív izommozgással járó folyamat, ha ezért nem figyel az ember – márpedig olyankor nehéz figyelni – könnyen félreránthatja a kormányt. Épp csak annyira, hogy az autója nekikoccanjon a szemből közeledőnek vagy a mellette haladónak, parkolónak. Kicsi a sérülésveszély, de lehet nagy a kár és biztos, hogy nagy lesz a bosszúság emiatt. Nem jobb a helyzet azonban, ha valakinek folyik az orra, egy százas papírzsebkendő egy fél napra sem elég. Persze a takonykór miatt senki nem marad otthon, nem vált közösségi közlekedésre sem. Azonban nem árt, ha tudja milyen veszélyeknek teszi ki magát ilyenkor, és figyel az előjelekre, felkészül, hogy a tüsszentés, az orrfújás ne okozzon az elkerülhetetlennél nagyobb baleseti kockázatot.
8. Gyalogosok, kerékpárosok. A közlekedés legvédtelenebb résztvevői, akik méretüknél és olykor nehezen kiszámítható mozgásuknál fogva amúgy is fokozott figyelmet érdemelnének a gépjárművezetők részéről, az őszi-téli időjárási viszonyok közepette különösen nagy veszélyt jelentenek önmagukra és a többi közlekedőre egyaránt. Amikor őszi nyár van, mint mostanában, nagyjából úgy közlekednek, mint a nyári nyáron. Ám, ha lehűl a levegő, esni kezd és a szél is fúj, mindenki az esernyője mögé bújik, fejére húzza a kapucniját és megy/teker az orra után. Ez az őszi zombi időszak. Ilyenkor fontos szerepet kaphatna a duda! Nem kell halálra rémíteni a nem túl figyelmes gyalogosokat, kerékpárosokat, egy rövidke dudaszóval azonban célszerű jelezni nekik, hogy nincsenek egyedül.
9. Eső, köd, havazás. Bár ma még nem az a kérdés, hogy lesz-e az idén fehér karácsonyunk, hanem, hogy egyáltalán elő lehet-e majd venni akár egyetlen napra is ebben a szezonban a szánkókat és a síléceket, a télies időjárásra októbertől áprilisig számítani kell. Két, már-már koranyarat idéző novemberi nap között bármikor berobbanhat a tél. A naptár szerint téli hónapokban, eső és köd is akadályozhatja a közlekedést. Az utak az esőtől és a lehullott falevelektől is síkossá válhatnak, olyan csúszóssá, mintha jég borítaná őket. Attól, még hogy süt a nap és nem kell télikabátba bújni, még tél van. Az aszfalt hideg, a gumik tapadása más, mint nyáron, nőhet a féktávolság – főleg akkor, ha télen is nyári gumikkal és főleg nyári stílusban vezet valaki.
10. Szembe süt a nap. A téli napsütés ereje összehasonlíthatatlanul gyengébb a nyárinál, mégis sokak számára lényegesen zavaróbb a nyárinál. Ennek az az oka, hogy télen a nap alacsonyabban jár, ezért könnyebben a sofőr szemébe süt, és sokkal nehezebb védekezni ellene. Csak fokozza a napsütés okozta veszélyt, hogy minden szürkébb, így a felhők, fák vagy házak mögül hirtelen felbukkanó nap sugarai még inkább elvakítják a közlekedőket. Különösen akkor, ha a szélvédőt sem mossák, takarítják le rendszeresen és kellő alapossággal. A koszos ablakon megtörő fénysugarak hosszabb-rövidebb ideig átláthatatlanná tehetik azt, azaz vakon vezetésre kényszeríthetik a sofőrt. Sérüléssel is járó baleset esetén ez úgy kerül be a statisztikába, hogy nem az út és látási viszonyoknak megfelelően vezetett a baleset okozója vagy figyelmetlen volt. Pedig a baleset valódi oka egészen más volt.
11. A GPS, mint mindig. Évszaktól független balesetveszély-forrás a GPS. Sokan képtelenek ma már tájékozódni nélküle. Azonban a legtöbben az ismeretlen uti céljuk felé is úgy indulnak el, hogy előzetesen sem térképen, sem az autójuk navigációjának vagy az okostelefonjuk térképének a segítségével nem „mentek végig” az úton. Minden lehetséges akadállyal, nagyobb odafigyelést igénylő kereszteződéssel akkor találkoznak először, amikor odaértek. Pedig a technika ma már lehetőséget adna arra, hogy előzetesen felmérjék a terepet. Akár műholdképen is megnézhetik, hogy hol kelll majd egyik főútról a másikra hajtani, és így tovább. Vezetés közben így a GPS folyamatos figyelése nélkül is jól tudnának tájékozódni. Ezzel pedig elkerülhetők lennének a hirtelen fékezések, a kapkodva – nem kellő körültekintéssel, olykor nem is túl szabályosan – végrehajtott irányváltások.
12. Úthibák. A kisebb-nagyobb repedések, kátyúk, a nyomvályúk nyáron, száraz úton is okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. Ám még veszélyesebbek, ha vízzel teltek, vagy a víz és a lehullott vizes falevelek teljesen elborítják az utat. Egy úthiba könnyen „megdobhatja” – egy nyomvályú eltérítheti – az autót, amit általában egy közepesen tapasztalt sofőr pillanatok alatt korrigál. A rutintalanabb is, legfeljebb ő nagyobb, hevesebb kormánymozdulatokkal, aminek viszont már lehetnek veszélyes következményei is akár. Ezért javasolják a szakemberek, hogy esőben és eső után, a vizes utakon – évszaktól függetlenül – hajtson mindenki lassabban, óvatosabban. És, hogy az 50, 90, 100 km/h nem kötelező! Ha a megengedett maximális sebesség túl gyors az adott út-, látási- és időjárási viszonyok mellett, szabad, sőt, kifejezetten ajánlott lassabban hajtani.
13. Nincs egyedül. Felmérések szerint az autósok többsége jónak, vagy inkább jónak tartja saját vezetési tudását, képességeit, míg másokét az átlagosnál rosszabbnak, inkább rosszabbnak. Elég lenne ebből kiindulni ahhoz, hogy mindenki egy kicsit óvatosabban vezessen. Hiszen, ha a többség rosszabbul vezet az átlagosnál, akkor nem árt, nem ártana vigyázni velük. Nyilván mindenkinek érdemes lenne némi önkritikát gyakorolni. Már csak azért is, mert más felmérések szerint az autósok sokkal több hibát vétenek vezetés közben, mint amennyit maguk észrevesznek. Ezekben az esetekben többnyire azért nem történik baleset, mert a többi közlekedő kivédte a hibájukat. Kivel nem fordult már elő, hogy egy határozott kormánymozdulattal, fékezéssel utat adott másnak, és ezzel megelőzött egy karambolt. Ez lenne a kívánatos magatartás mindig és mindenkitől. Sokszor és sokan hajlamosak azonban pár másodpercig azon háborodni, hogy „mit csinál az az elmebeteg ott”, ahelyett, hogy lassítanának, félrehúzódnának, tennék, amit lehet, hogy az „elmebeteg” miatt ne történjen baleset. És mire reagálnak, sokszor már késő.
    +1 A sziréna Bár a mentők, rendőrök, tűzoltók szerint ma már kevesebben és kevésbé esnek pánikba, ha feltűnik egy megkülönböztető jelzést használó jármű körülöttük, még mindig sokan vannak, akik „hirtelen” nem tudják mitévők legyenek. Tekintetükkel a szirénahang forrását keresik, közben pedig megfeledkeznek arról, hogy vigyázzanak másokra. Sok apró koccanásos baleset történik ilyenkor – ezek inkább bosszantóak és költségesek, de nem olyan jelentőségűek, hiszen nem sérül meg senki, ezért nem is kerülnek be statisztikákba. De ettől még balesetek! Arról, hogy mi a teendő, ha szirénát hallunk, ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

Amikor a rendőrök azt állítják, hogy a balesetek 95-97 százaléka emberi hibára vezethető vissza, egyebek mellett a fentiekre utalnak. Sok apróság van, amiről nem is gondolnánk, hogy vezetés közben akár veszélyesek is lehetnek. Pszichológusok szerint, amikor egy sofőr volánhoz ül, egy pillanatra érdemes lenne végiggondolnia, hogy érzi magát, mennyire fitt, lelkileg minden rendben van-e vele, és azt is, hogy amiket érez és tapasztal magán, miben és mennyiben befolyásolhatják a vezetési képességét. Ha ezt megteszi, utána már csak annyi a dolga, hogy ennek tudatában vezessen!

… mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.