Amikor még mindenki ideges (A tanévkezdés margójára)

  • Miért különösen veszélyes a szeptember a gyerekekre a közlekedésben?
  • Mitől veszélyeztetettebbek az iskolások minden más korosztályhoz képest?
  • Mit kellene tudni azon kívül, hogy megmondják a közlekedési tábla nevét?

Tudta, hogy 2023-ban 1232 – 14 évesnél fiatalabb – gyermek szenvedett közlekedési balesetet? Közülük 152-en súlyos sérüléseket szenvedtek, nyolcan életüket vesztették.

Egy baleset, amit nem a tévében látott a gyermek, még nem is csak szemtanúja volt, hanem átélője, elszenvedője, akkor is hosszú ideig, akár évekig hatással lesz az életére, lelki-szellemi fejlődésére, ha végül egyetlen karcolás nélkül megúszta az esetet.

Sokéves tapasztalatok szerint azonban az iskolakezdés hetei közlekedésbiztonsági szempontból a legveszélyesebb időszak, ilyenkor jóval nagyobb eséllyel történnek gyermeket is érintő balesetek, mint az év más időszakaiban. Ilyenkor ugyanis sok olyan stresszhatás éri a gyerekeket, amiktől az elmúlt bő két hónapban elszoktak. És ami a leginkább veszélyeztetetté teszi őket, a teljesség igénye nélkül

  • a koránkelés, amitől az elmúlt két hónapban elszoktak,
  • az „órakezdésre be kell érni az iskolába” érzés,
  • az, hogy sokkal nagyobb a forgalom, mint a múlt héten vagy azelőtt volt, apa/anya ideges emiatt, és „el fogunk késni”,
  • 5-6-8 órán koncentrálni kell a különböző órákon, amitől délutánra teljesen kimerülnek a gyerekek, miközben még annyi elmesélni valója lenne a társainak a nyáron történtekből,
  • tanítás után különóra, szakkör, edzés (kinek mi) és az azzal járó rohanás, kapkodás, az aggódás, hogy már az első nap elkésünk (a gyerek és a szülő, így együtt),
  • este még a reggelinél is nagyobb dugóban irány haza.

Ez az időszak a felnőttek számára is fokozott terhelést jelent. Lássuk be, mi sem könnyedén zökkenünk vissza a munkahelyünkön a megszokott kerékvágásba egy hosszabb szabadság után. A tanévkezdéskor viszont még hirtelen egy sor új vagy plusz feladat is a felnőttek nyakába szakad, amikkel már rég nem kellett foglalkozniuk és amiktől elszoktak, ahogy a gyerekek az iskolától.

Megint csak a teljesség igénye nélkül

  • vinni-hozni kell a gyereket az iskolába, iskolából,
  • tanítás után el kell fuvarozni az olykor kilométerekre lévő szakkörre, edzésre,
  • hirtelen mindenki kocsival akar eljutni mindenhova, emiatt nagy a zsúfoltság az utakon,
  • természetesen ilyenkor zárnak le, újítanak fel „mindent”, sehol nem lehet parkolni, de, ha csak annyi időre is megáll valahol, amíg a gyerek kiszáll, máris ott egy rendőr…

Minden szülő szeretné biztonságban tudni a gyermekét és ennek érdekében a lehető legközelebb megállni az iskola kapujához, ha egy mód van rá pont a kapuban, hogy a gyermeknek ne kelljen az utcán gyalogolnia. Nem készültek felmérések arról mennyivel terheli túl az iskolák környéki utakat ez a szülői mentalitás, de tapasztalati tény, hogy a reggeli tülekedés nemcsak a gyerekek, a felnőttek idegeit is megviselik.

Sőt, az utóbbiakét talán jobban. Ritkán, de kiderül, hogy a reggeli stresszes iskolába indulással kezdődött az a folyamat, aminek a végén, órákkal később a papa/mama balesetet okozott vagy baleset részesévé vált.

„Mert az a másik pont ott állt meg és tartotta fel ezzel a forgalmat az iskola kapujában… ahol, legyünk őszinték, mi is megálltunk volna és feltartottuk volna a mögöttünk haladókat, ha az a másik nem foglalja el pont azt a helyet…”

Így viszont nekünk kell várni, vagy ha türelmetlenek vagyunk tülekedni, kikerülni, és valahol a közelben megállni, hogy ott már mi (is) elálljuk a többiek útját. Pontosabban nem kell elállni tülekedni, de megtesszük. Pedig sok iskola előtt már tábla jelzi, vigyázat, itt egy búcsú puszi erejéig megállnak majd az autósok, hogy kitegyék a gyereket az iskola kapujában! Nem parkolnak, nem kísérik be a szülők – már, aki betartja a szabályt – csak megvárja, amíg a gyerek kiszáll és megy tovább.

Kérdés persze, hogy életkortól függetlenül minden gyermeket mindig az iskolakapuig kell fuvarozni?

Azonban a gyerekeket a fennemlítetteken túl más, korukból adódó hiányosságaik is különösen veszélyeztetetté teszik az utakon.

  • Nem ismerik kellőképpen a közlekedési szabályokat; vagy nem mindet ismerik, amiket az ő korukban már ismerni kellene.
  • Nem alakult még ki a biztonságos közlekedéshez nélkülözhetetlen veszélyérzékelő és elhárító képességük.
  • Általában csak egy dologra tudnak koncentrálni, ezért váratlanul kialakuló veszélyhelyzetekben könnyen zavarba esnek, lefagynak.
  • Testméreteik miatt eleve nehezebben észrevehetők a gépjárművezetők számára.
  • Szeleburdiak, azaz mozgásuk kevésbé kiszámítható más gyalogosokhoz, kerékpárosokhoz képest.
  • Koruknál fogva még nem képesek kellő pontossággal felmérni a járművek távolságát és sebességét. (Sajnálatos módon ez sok felnőttekre is igaz, bár esetükben nem az élekor, sokkal inkább a figyelmetlenség az oka, ha féktávolságon belül lépnek egy közeledő jármű elé.)
  • A gyerekek, bár látszólag mindenre is képesek figyelni, nehezebben tájékozódnak, ha arról van szó, honnan (milyen irányból) hallatszanak a veszélyt sejtető hangok.
  • Nem tudják feldolgozni a közlekedésben lezajló gyors változásokat, és kellő közlekedési tapasztalatok hiányában.

Ezért kell a szokásosnál is körültekintőbben megközelíteni az iskolák környékét!

Nemrég a Közlekedésbiztonság külön cikkben foglalkozott azzal, hogyan készíthetik fel az iskolakezdésre, a kísérővel, majd a kísérő nélküli iskolába járásra a szülők gyermekeiket. [Cikkünk innen érhető el.]

Közlekedésbiztonsági szakemberek és pedagógusok egyöntetű véleménye, hogy a közlekedésre nevelést soha nem késő elkezdeni, és nem szabad abbahagyni sem, amíg a gyerek teljes magabiztossággal nem képes önállóan közlekedni. De olykor, bizony, még a nagy kamaszoknak is érdemes felhívni a figyelmét azokra a szabályokra, amiket nem vesznek kellően komolyan. Például, hogy a roller – a hagyományos és az elektromos is – egyszemélyes eszköz, amin ketten utazni veszélyes, nem mellesleg tilos is, és hasonlók!

Fontos, hogy

  • A gyerek mielőbb felismerje azokat a KRESZ-táblákat, amelyeket gyalogosként, később kerékpárosként ismernie kell.
  • De ne csak ismerje a táblákat, ne csak azzal legyen tisztában, hogy mit jelentenek, hanem azzal is, hogy a táblához érve mit kell tenni vagy éppen mit nem szabad tennie.
  • Könnyen bajba kerülhet, aki a közlekedésben csak az elméletet tudja. A STOP táblánál meg kell állni! Igen, ötös. A szóbelin, talán. De mit kell tenni, ha már megállt? Meddig kell ott állni a tábla előtt?
  • Már a legkisebb gyerekeknek is tudniuk kell, hol és mikor szabad átkelni az úttesten, mit kell tenni az úttestre lépése előtt és hogyan kell áthaladni az úttesten (Folyamatosan haladva, nem állunk meg az út közepén megvárni a többieket, nem toronyiránt haladunk, mert a túloldalon ott van a cukrászda, hanem az út szélére merőlegesen, mert így vagyunk a legkevesebb időt a veszélyes zónában).
  • És nem lehet elégszer hangsúlyozni (sulykolni), hogy nem a zebrán olvasunk/írunk sms-et, és ha séta közben zenét hallgatunk, fokozottan figyelni kell, mert nagyon fájni fog, ha nem halljuk meg időben, hogy közeledik egy kamion!

Az évnek ebben a szakaszában rendőrök és közlekedésbiztonsági szakemberek győzködik a felnőtteket, figyeljenek, vigyázzanak a gyerekekre, mert ők még figyelmetlenek, szertelenek, tapasztalatlanok. Csakhogy a gyerekek minden rosszat, szabálytalant és mindent, amit veszélyes a felnőttektől láttak, lestek, lesnek el!

Aki rendszeresen átvonszolja a gyermekét a piroson, mondván, „nem látod, hogy nem jön semmi”, ne csodálkozzon, ha a gyerek később sem mutat majd túl nagy érdeklődést a közlekedési lámpák jelzése iránt. Talán nem véletlen, hogy felmérések szerint a gyerekek közlekedési tudásszintje folyamatosan csökken. Minél idősebbek lesznek, annál kevesebbet tudnak abból, amit életkoruk szerint tudniuk kellene. [Erről korábban itt írtunk.]

A rendőrség az idén Iskolapélda néven indított új kampányt a tanévkezdés apropóján a gyermekek biztonsága érdekében. Abban arra is felhívják a figyelmet, hogy bár az elmúlt évek kampányai, folyamatos ellenőrzései és a felemelt bírságok együttes hatására javult a biztonsági öv és a biztonsági gyermekülés használata, minden tizedik gyermek még ma is védtelenül utazik a szülei autójában.  Annak ellenére is, hogy a statisztikák szerint a balesetet szenvedett 0-13 évesek gyerekek több mint a fele utasként sérül meg súlyosan vagy veszíti életét az utakon.

… pedig mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.