Az oldtimer rendelet tapasztalatai

• Amikor még nem volt szervokormány, „kicsit jobban meg kellett ragadni a kormányt”!
• Minden oldtimer gépkocsi öreg, de nem minden öreg autó kaphat oldtimer minősítést.
• Egy vétlen baleset következményeként is elveszhet a féltett járműve értékes minősítése.

A kormanymuszerviz.hu a 10+1 leggyakoribb kormányműhiba felsorolásakor az első helyen említi, hogy „Elment a szervó”. Alaposan gondolja meg, hogy tovább autózik-e, aki már érzi, hogy a kormány szervója nem úgy működik, ahogy kellene, vagy a műszerek visszajelzései kormánymű-hibát sejtetnek. Ilyenkor ugyanis a kormanymuszerviz.hu cikke szerint az autó (és annak vezetése) balesetveszélyes lehet vagy akár rövid időn belül azzá válhat, ezért az ilyen autóval több közlekedni nem javasolt.

Nem, vagy nem megfelelően működő szervó mellett a jármű irányíthatósága sokkal rosszabb, a kormányzás akár hatszor-tízszer is nehezebb (nagyobb izomerőt igényel), mint jól működő szervóval. Olyankor már nem elég két ujjal fogni a kormányt – ahogy azt a mai modern autók vezetői oly gyakran teszik. (Itt azért meg kell jegyezni, hogy a kétujjas vezetés a legjobb szervóval szerelt autók esetében sem kockázatmentes. Ha egy hirtelen éles kitérő manőverre kényszerül a sofőr a két ujj kevés lehet!)

Amikor „elmegy a szervó”, nagyjából olyan érzés lesz vezetni az autót, mint a régieket, amikben még nem volt. Nehezebb mozgatni a kormányt, lassabban reagál az autó a sofőr akaratára.

Van azonban egy jelentős különbség a régi, szervó nélküli és az új, de nem vagy nem megfelelően működő szervóval közlekedő autók között. Míg a régi típusoknál a sofőr tudta, hogy senki és semmi nem segít a kormányzásban, és hozzászokott, hogy mekkora erővel kell kormányozni (és menet közben a jármű irányításához szükséges izomerő sem igen változott). Ezzel szemben a haladás közben meghibásodó szervó olyan kihívások elé állítja a sofőrt, amire nem volt és nem is tudott felkészülni.

Ezt nemcsak azoknak fontos tudni, akik „nem viszik a kocsit minden apróságért szervizbe”, akik úgy gondolják, kocsijuk fedélzeti számítógépe túlságosan érzékeny, ráérnek átnézetni a járművet majd, ha vizsgára viszik, vagy gumicserére, vagy valamikor…

Azoknak is ajánlatos tájékozódni, hogy milyen is egy szervó nélküli autót vezetni, akik nyári vagy akár csak egy hétvégi program gyanánt kipróbálnák az Oldtimer élményvezetést vagy azt ajándékoznának szeretteiknek, barátaiknak. Az oldtimer autókban jellemzően nincs szervó, már csak ezért is másképp kell vezetni azokat, mint napjaink mind több vezetést támogató elektronikai rendszerrel és hidraulikus rásegítőkkel megtámogatott autóit.

Jobban meg kell fogni a kormányt, de a többi kezelőszerv, gomb és kapcsoló működtetése is nagyobb erőt, odafigyelést igényelhet. Másképp gyorsulnak, lassulnak a több tízéves járművek, mint a maiak és másképp kell uralni őket az utakon.

Ám míg azoknak, akik automata váltós autón tanultak meg autót vezetni le kell vizsgázni manuális váltós vezetésből, ha olyan autót (is) vezetnének, mert a jogosítványuk csak az automata váltósokra érvényes, oldtimer autót bárki vezethet, aki érvényes minimum B kategóriás vezetői engedéllyel rendelkezik.

Az már kinek-kinek a maga felelőssége, hogyan birkózik meg egy 30-40-50 vagy még öregebb autócsodával az úton, hogy a sokkal régebbiekről már ne is beszéljünk. Fontos azonban tudni: bár az oldtimer autók gazdái élveznek bizonyos előnyöket más autók tulajdonosaihoz képest – kedvezményes a kötelező biztosítás és öt évig érvényes a műszaki vizsgájuk is és a többi – a KRESZ szabályai alól sem az oldtimerek, sem a sofőrjeik nem kaptak felmentést.

Fontos, hogy az oldtimerek is képesek tempósan haladni az úton, ha nem is minddel, de még akár az autópályákon is érhetik őket gyorshajtáson. Ám aki ilyen autókkal verseng, jó, ha tudja, a veterán autók kormányozhatósága, mozgékonysága, és számos más menettulajdonsága is jelentősen eltér a maiakétól. És ezt azoknak is tanácsos figyelembe venni, akik oldtimer autókat előznek, egyáltalán, ha ilyenekkel találkoznak a forgalomban.

Az általunk megkérdezett veteránautó-rajongók véleménye szerint csak az üljön egy több tízéves jármű volánja mögé, aki valóban képes azt biztonságosan irányítani. Érdemes tenni egy próbát, majd egy próbautat biztonságos körülmények között, s csak utána kimenni a forgalomba. Egy oldtimer autóval balesetet okozni, balesetet szenvedni ugyanis nagyságrenddel költségesebb mulatság, mint egy mai gépjárművel, márpedig az utóbbi időben egekbe szökött alkatrész, munkaerő és energia árak miatt azok javítása sem olcsó.

Ám a mai (új) autókkal ellentétben az oldtimerekhez nincsenek pótalkatrészek, azokhoz úgy kell vadászni az alkatrészeket. Esetleg meg lehet kísérelni legyártatni a megsérült darabokat, ám ezzel azt kockáztatja a tulajdonos, hogy a járműve elveszti az oldtimer minősítését.

Nem elég ugyanis az oldtimer minősítéshez az, hogy az autó régi legyen. Öreg. Minimum 30 éves. Az egyes részegységeinek, alkatrészeinek is eredetinek, gyártási időszakának (az autó korában) megfelelőnek kell lenniük. A vonatkozó kormányrendelet szerint „nem minősíthető muzeális jellegűnek a jármű, amennyiben lényegesen módosításra került, azaz a jármű fő egységei – beleértve a hajtómotort, alvázat (motorkerékpár vázat, önhordó karosszériát), nyomatékváltót, kormányberendezést, első felfüggesztést, hátsó felfüggesztést, karosszériát – úgy változtatták meg, hogy a javítás során nem követték a járműegyed eredeti állapotával megegyező méreteket és anyagtípusokat”.

Amennyiben tehát egy régi autót nem eredeti vagy eredetivel megegyező alkatrészekből állítanak össze, újítanak fel, nem a korabeli előírások szerint javítanak, nem minősül antik vagy veterán autónak, legfeljebb csak egy átalakított idős járműnek, másolatnak. Emiatt pedig nemcsak az oldtimer minősítését veszíti el, már ha korábban megkapta, az értéke is drasztikusan csökken, egy teljes egészében eredeti alkatrészekkel felújított járműéhez képest.

Egy oldtimer autó a többszörösét éri a vele azonos korú replikának. Tovább növeli az értékét, ha eleve csak kis széria készült az adott típusból, és már csak néhány darab létezik belőle. Jelentős értéknövelő tényező az is, ha az adott jármű fénykorában egy híresség tulajdonában volt.

Az oldtimer autók tartása, felújítása, csinosítgatása és a velük való közlekedés egy igen költséges hobbi. A muzeális járművek ugyanakkor komoly értéket (jelentős vagyont) testesítenek meg, fedezetül szolgálhatnak például hitelfelvételkor. Ezért is volt elkerülhetetlen két éve rendet tenni az oldtimer járművek minősítési rendszerében. Egyértelmű szabályokra és felelősségi körökre volt szükség, hogy senkinek ne lehessen kétsége: az az autó, amelyre az állam kiadta az OT rendszámot, államilag szabályozott, ellenőrzött eljárásban kapta meg az ahhoz szükséges minősítést.

A kormány a vonatkozó rendeletében a Magyar Autóklubot jelölte ki az oldtimer járművek minősítésének és vizsgáztatásának koordinálására. A MAK lett tehát a muzeális minősítő szervezet. Persze nem egyedül. Múzeumi szakemberek, a műszaki vizsgáztatókat felkészítő Közlekedéstudományi és Logisztikai Intézet (KTI) munkatársai és sokan mások is közreműködnek abban, hogy ma már zökkenőmentesen készülnek el azok a tanúsítványok, amelyek bármilyen fórum előtt igazolják, az adott jármű korhű alkatrészekből lett felújítva, és – nem utolsó sorban – ma is alkalmas arra, hogy részt vegyen a közúti forgalomban.

A rendelet hatályba lépése óta egy eljárásban zajlik az autóklub kijelölt telephelyén a veterán autók minősítése és a műszaki vizsgáztatása, ami jelentős könnyebbség az oldtimer tulajdonosok számára. Hatala József, a Magyar Autóklub elnöke lapunknak elmondta, 2021, ’22, és ’23 első öt hónapjában 697, 596, illetve 829 a fenti kategóriába sorolt gépjárművet vizsgáltak meg és vizsgáltattak le az autóklubnál.

Hatala szerint az átláthatóság és jogbiztonság érdekében módosított szabályozás a gyakorlatban bevált. „A minősítésben közreműködők, köztük a KTI szoros együttműködése a garancia arra, hogy Magyarországon csak azokra az autókra kerülhet OT rendszám, amelyek minden tekintetben megfelelnek az oldtimer autókkal szemben jogszabályokban támasztott követelményeknek”.

Fontos szempont, hogy ezen járművek minősítése, koruk és eredetiségük meghatározása megkérdőjelezhetetlen legyen. Ez azonban olykor nehezen teljesíthető, ha nem egyenesen lehetetlen követelményeket támaszt a minősítők elé.

Egyes típusok eredeti dokumentációja ma már nem kutathatók fel, nem léteznek. Ha még elő is kerül olykor egy-egy példány, kétséges, hogy minden irat, tervrajz és más hozzá való dokumentum eredeti-e, vagy ahogy azok beszerezhetők-e még. Vagy, hogy valóban a jármű gyártásakor érvényes előírásoknak megfelelően készültek-e akkoriban a járművek. A II. Világháborúban nemcsak az európai autógyárak, azok irattárai is megsemmisültek, ami bizonyos esetekben jelentősen megnehezíti a minősítők dolgát.

Ám, ha előkerült egy öreg autó, akkor nem mindegy, hogy az egy 100 éves jármű vagy egy oldtimer autó. A kettő között az a különbség, hogy az utóbbinál az eredeti dokumentumok alapján ellenőrizhető, hogy a jármű és alkatrészei eredetiek-e, míg az előbbi csak egy öreg autó. Ettől még forgalomba is helyezhető akár, közlekedhetnek is vele, ha átmegy a műszaki vizsgán, de az értéke a töredéke lesz csupán ahhoz képest, amelyre felkerülhetett az OT rendszám.

Az oldtimer autók műszaki kultúránk részét képezik, vigyázzunk rájuk!

F.Gy.A.