Önnek megérne félmillió forintot, hogy ne kelljen hónapokig bíróságra járnia?

• Nem adott elsőbbséget az autós a jobbról érkező motorosnak – elé kanyarodott.
• A motoros már vészfékezéssel sem tudta elkerülni az ütközést – eltört a bokája.
• Mivel 450 ezres jóvátételt fizetett a vétkes sofőr, ezért nem kell bíróság elé állnia.

Lapunkban többször írtunk már arról, hogy nem feltétlenül kell bíróságon végződniük az olyan a közlekedési bűncselekményeknek, amelyek nem követelnek emberéletet. Azokban az esetekben, amikor a vétkes fél alapvető KRESZ-szabályt sért az ügyészség ugyan általában ragaszkodni szokott a bírói úthoz, de már a tárgyalás megtartásához sem mindig. Az úgymond tucatügyekben azonban ők maguk is felhívják az érintettek figyelmét, hogy nem feltétlenül kell végigjárni a Büntetőeljárásról szóló törvény által kijelölt utat. Mind gyakrabban már az eljárás kezdetén felvetik a feleknek, hogy állapodjanak meg valamiféle jóvátételről.

Ezt tették annak a balesetnek az érintettjei is, ami még tavaly júliusban történt Esztergomban.

Július 12-én reggel egy hölgy az egyik esztergomi kereszteződésben balra kívánt kanyarodni. Megállt, majd lassan megkezdte a manővert. Csakhogy időközben jobbról behajtott a kereszteződésbe egy motoros, akinek elsőbbsége volt a balra kanyarodó autóval szemben. Azonban a gépkocsi vezetője nem adott elsőbbséget neki.

A motoros próbálta menteni a menthetőt, igyekezett  kikerülni az elő kanyarodó autót, de mindhiába. Az autó jobb hátsó ajtajának ütközött, majd felborult.

A balesetben eltört a motoros egyik bokája.

Az autó vezetője ellen közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indult büntetőeljárás, amit azonban Tatabányai Járási Ügyészség előbb felfüggesztett – miután a felek úgy nyilatkoztak, hogy készek úgynevezett mediációs eljárás keretében lezárni az ügyet –, majd meg is szüntette azt, tevékeny megbánás címén.

A felelősségét elismerő sofőr mediációs eljárásban 450 ezer forint jóvátételt ajánlott fel a motorosnak jóvátételként, amit a motoros elfogadott, a balesetet okozója pedig ezek után ki is fizetett.

A Büntető Törvénykönyv a büntethetőséget megszüntető okok között sorolja fel a tevékeny megbánást, azaz azt a magatartást, amikor a vétkes fél a sértett számára elfogadható módon és mértékben jóvátételt nyújt a balesettel okozott sérelmeiért. Ily módon a közlekedési vétségek, továbbá a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények elkövetői kerülhetik el, hogy a bíróság mondjon ítéletet az ügyükben, feltéve, ha legkésőbb a vádemelésig beismerik a bűncselekmény elkövetését és sikerül megállapodniuk a sérelmi díjról a sértettel.

Lapunkban korábban többször foglalkoztunk már azzal, hogy bizonyos esetekben a vétkesek elkerülhetik, hogy bíróság elé kelljen állniuk, és a sértettek is jóval hamarabb kaphatnak kártérítést (jóvátételt) a sérelmeikért, mintha megvárnák a büntetőeljárás végét és utána még pereskednének a kártérítésért. Ez a mediáció. [A mediációról korábban írt cikkeink itt, itt, itt és itt érhetők el.]

Amennyiben a vétkes elismeri felelősségét (bűnösségét) és nincs semmiféle ok, ami kizárná, hogy az eljárást mediációs úton zárják le, azaz szüntessék meg, akár napok alatt is pont kerülhet az ügy végére.

Azt, hogy az ügyet tereljék mediációs útra bármelyik fél kezdeményezheti, de általában – és mind gyakrabban – már a rendőrség vagy az ügyészség is felhívja erre a lehetőségre a figyelmet. Főleg az olyan ügyekben, amikor napnál világosabb, hogy ki hibázott. Végül is mindenki jobban jár. A hatóságoknak több idejük marad a bonyolultabb ügyekre és egy csomó papírt is megspórolnak. A baleset okozójának sem kell hónapokig a rendőrségre és a bíróságra járnia, és nem mellesleg a sértett is hamarabb jut hozzá a jóvátételhez.

Esetünkben a jobbról érkező motoros elé szép lassan „kicsorgó” autósnak aligha lehettek érvei azzal szemben, hogy ezt a balesetet ő okozta. Nem tartotta be a jobbkéz-szabályt, a motoros pedig már vészfékezéssel sem tudta elkerülni, hogy az elébe kanyarodó autóba rohanjon. Az autós egyszerűen rosszul mérte fel a helyeztet.

Vannak, akik az ilyen nyilvánvalónak mondható esetekben is kötik az ebet a karóhoz és nem ismerik el a felelősségüket. Előbb vagy utóbb azonban nekik is fizetniük kell. Ha ragaszkodnak ahhoz, hogy a bíróság mondja ki, hogy mennyit és pontosan miért, csak időt nyernek. Ám amikor a bíróság hónapok, olykor évek múltán kimondja a végső szót az ügyben, már  az eljárás kezdetéig visszamenően, kamatostól kell majd megfizetnie a megítélt jóvátételt.

Addig is párszor meg kell jelenni a rendőrségen, majd a bíróság előtt a vádlottnak és a sértettnek egyaránt, ami idő és nem kevés ügyvédi költséget is jelent.

Mind többen látják be, hogy jobb megállapodni. Jobb kihagyni az egészből az igazságszolgáltatást; már amennyire ezt a törvény lehetővé teszi.

Sem a sértett, sem a vétkes nem lehet biztos abban, hogy jobban jár, ha végig járja a bírósági procedúrát. Mert, ahogy mondani szokás, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ráadásul borítékolható, hogy bíróság sem ítél meg annyival nagyobb kártérítést a sértettnek, mint amekkora a különbség a két közmondás béli madár között.

Amióta a jog lehetőséget ad a mediációra születtek már megállapodások milliós jóvátételekről éppúgy, mint olykor még a sokat látott ügyészeket is meglepő egyezségek. Egy motoros, noha csontja tört, miután egy autós szabálytalanul elébe kanyarodott, beérte az autót vezető hölgy bocsánatkérésével.

Az ügyészséget nem érdekli, hogy a törvényes keretek között miben állapodnak meg a felek, milyen jóvátételt kérnek vagy ajánlanak fel. Csak az számít, hogy az egyezség a felek szabad akaratából szülessen meg és megfeleljen a törvénynek. És persze, hogy mindenki teljesítse, amit vállalt. Azaz az ügyészség csak az után szünteti meg eljárást a vétkes féllel szemben, ha az teljes egészében teljesítette a megállapodásban vállalt jóvátételt.

Amennyiben a megállapodásban foglaltakat a felek maradéktalanul teljesítették, a büntetőeljárást azonnal megszüntetik. Attól a perctől kezdve az ügy nem ügy többé.

F.Gy.A.