Utasokként lesznek áldozatok
- Egy kisfiút sok éve elgázoltak. Ma iskolarendőr, hogy ez mással ne történjen meg.
- Kuczik János Zoltán: Az ellenőrzések hatására javult az övhasználati hajlandóság.
- Szülők mondták: Rájuk szólnak a gyerekek, ha nem tartják be a KRESZ szabályokat.
A kisfiú az általános iskolába tartott, amikor egy figyelmetlen sofőr elgázolta. Épp csak hatéves volt. Hónapokig tartott a felépülése, közben több műtéten is átesett. Ma iskolarendőrként szolgál egykori iskolájában. Szeretné, hogy ami vele történt a mai gyerekekkel már lehetőleg ne történhessen meg.
A IX. Országos Iskolarendőr Szakmai Napon több iskolarendőr is mesélt arról, miért vállalta önként, hogy munkája mellett segíti az iskolások biztonságos közlekedésre nevelését. Mi motiválta, hogy visszatérjen egykori iskolájába, vagy bekapcsolódjon gyermeke iskolájának az életébe a rendőri munkája mellett.
Többségük már évek óta dolgozik iskolarendőrként is, sok helyen szinte családtagnak számít.
Egyikük elmondta, hogy a helyi boltban vásárolt, amikor egy gyermek a nevén szólította, majd odaszaladt hozzá és megölelte. Egyik „diákja” volt az. Egy másik iskolarendőrt a „tanítványa” szülője állított meg azzal, hogy amióta biztonságos közlekedésre tanítja a fiát, a gyerek rászól, ha gyorsabban megy a megengedettnél vagy más szabályszegést követ el, és mindig mindenkit figyelmeztet, hogy kapcsolja be a biztonsági övét.
2008-ban indította útjára az Országos Rendőr-főkapitányság az iskolarendőr programot, noha a gyermekek biztonságos közlekedésre nevelése mindig is a testület fontos célkitűzései között volt. Ahogy az Országos Balesetmegelőzési Bizottság 1992-es megalapításakor is a szervezet legfontosabb feladatai között szerepelt.
Dr. Kuczik János Zoltán vezérőrnagy, az országos rendőrfőkapitány rendészeti helyettese és az ORFK-OBB elnöke, amikor elismerésben és jutalomban részesítette az elmúlt évben legjobb munkát végző 22 iskolarendőrt és öt polgárőrt, emlékeztetett arra, hogy a gyermekek a közlekedés legvédtelenebb résztvevői. Még nem érzik és nem észlelik időben a veszélyt, a közlekedési szabályokkal sem feltétlen vannak még tisztában.
A balesetek gyermekáldozatainak többsége a 10-14 éves, általános iskolás korú, akik már gyakran vesznek részt önállóan a közúti közlekedésben, Kuczik tábornok azonban felhívta a figyelmet, hogy a gyerekek az esetek többségében tapasztalatlanságuk és szertelenségük ellenére nem önálló közlekedőkként válnak balesetek áldozatává, hanem jármű utasaként! Tegyük hozzá, a leggyakrabban szüleik autójában utazva!
Sokatmondó adat: 2010 óta a jármű utasaként meghalt gyermekek aránya folyamatosan 60-90 % között volt. Ugyanakkor a passzív biztonsági eszközzel védett, azaz jellemzően a KRESZ előírása szerint megfelelő méretű biztonsági gyermekvédelmi rendszerben utaztatott 14 év alattiak aránya egy 2022-es felmérés alapján érthetetlenül alacsony volt! Országos átlagban mindössze 60,9 százalék volt. Az autópályákon ennél valamivel magasabb, lakott területen belül viszont alacsonyabb volt).
[A Közlekedéstudományi Intézet kutatásairól itt és itt írtunk.]
A felmérést 2023-ban megismételték, ekkor már 89,9 %-os volt az országos átlag. Kuczik János Zoltán vezérőrnagy szerint a kedvező változásban és a közlekedők jogkövetőbb magatartásában a rendőrség eredményes balesetmegelőzési és közúti ellenőrzési munkájának is szerepe volt.
A 2008-as induláskor 2448 iskolában 1893 iskolarendőr kezdett önkéntes szolgálatot. Többen 2-3 iskolát is „vittek” párhuzamosan. Jellemzően olyan tanintézeteket, amelyeknek egykor maguk is a tanulói voltak, vagy ahová ma a gyermekeik járnak. Már az iskolarendőrök száma 2825-re, a szolgálataikra igényt tartó közoktatási intézményeké 2065-re nőtt.
A szakmai napon elhangzott, hogy az iskolarendőrök nem mást tanítanak a gyerekeknek, mint a pedagógusok, hanem az általuk elmondottakat erősítik, mutatják meg más szempontokból kiindulva. Elismerték ugyanakkor, hogy a sok-sok tanító néni között a férfi rendőrök megjelenése már önmagában is felkelti a gyerekek figyelmét és érdeklődését.
Persze a szakmai nap résztvevői láttán meg kellett állapítani, hogy az iskolarendőrök között is magas a hölgyek aránya. Esetükben az „egyenruha” adja a plusz tekintélyt.
A szakmai napon a Belügyminisztérium és a rendőrség képviselőinek, valamint szakértők részvételével, pódiumbeszélgetéseken keresték a választ arra, hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni a felnövekvő korosztályok biztonságos közlekedésre nevelését. Abban teljes volt az egyetértés, hogy a gyermekek biztonságtudatos közlekedésre tanítása közös felelősségünk. Nemcsak a szülőké, az iskoláé, mindenkié.
Többen is felhívták a figyelmet arra, hogy a gyermekek elsősorban és a leginkább az otthonról hozott mintákból tanulnak. Ha azt látják, hogy a szüleik átmennek a piroson, noha őket arra tanítják, hogy azt nem szabad, idővel ők sem tartják be a szabályt.
Legalább ennyire romboló azonban más felnőttek rossz példája. Sok szülő megtapasztalhatta már, hogy amikor egy másik felnőtt átmegy a piroson miközben ő és a szülője a járdán állnak és várják a zöld jelzést, a gyermek megkérdezi: a bácsinak/néninek át szabad menni? Hiába mondja ilyenkor a szülő, hogy nem, neki se lenne szabad.
Mit lát a gyerek? A felnőttek nem tartják be a szabályokat, amiket vele betartatnak, mégsem történik semmi: senki nem bünteti meg őket és nem is szenvednek balesetet. A bácsi felelőtlensége az ő szemében vagányság. Ha gyakran lesz tanúja hasonló jeleneteknek, idővel, amikor már szinte kizárólag egyedül közlekedik az otthona és az iskola között, ő sem fogja betartani a „Ha piros, akkor tilos!” szabályt.
A szakmai napon elhangzott, kívánatos lenne, ha a felnőttek kicsit körültekintőbbek lennének. Főszabályként betartanák a közlekedési szabályokat, de ha nem, akkor legalább ne a gyerekek előtt tegyék. Akkor se rohanjanak át a piroson, amikor nem jön senki, ha egy gyermekes szülő is az átkelésre várakozik ugyanott!
A szakemberek elmondták, hogy a „felnőtt társadalom közvélekedésével ellentétben” a gyerekek és fiatalok nyitottak és érdeklődőek minden újdonság iránt. Más kérdés, hogy az ő nyelvükön és az ő igényeik szerint kell megfogalmazni a nekik szánt üzeneteket. Ha a „mai fiatalok” nem tudnak vagy hajlandók 15 másodpercnél hosszabb ideig figyelni – például a balesetmegelőzési tudnivalókra – akkor, 15 másodperces üzenetekbe kell csomagolni azokat.
[Hogyan változott a balesetmegelőzési az elmúlt évtizedekben. Olvassa el korábbi cikkünket!]
Óberling József ezredes, az ORFK Közlekedésrendészeti Osztályának vezetője, az ORFK-OBB ügyvezető elnöke emlékeztetett rá, hogy a rendőrség különböző megelőzési programjai is időről időre megújulnak. Igazodnak a kor nyelvezetéhez, a kommunikációs eszközök és csatornák fejlődéséhez és a célközönség igényeihez.
… mert mindenkit hazavárnak!
F.Gy.A.
