Hol van a szülői felelősség határa?

  • A gyermek egy óvatlan pillanatban kiszakította magát a felnőttek kezéből, hogy az úttest másik oldalán várakozó testvéréhez szaladjon.
  • Hogyan érhető el egy kisgyereknél, hogy ne lépjen idő előtt az úttestre? Minden esetben jó példát mutatnak a felnőttek?

Fotó: police.hu

Jogerősen felmentette a gondatlanságból elkövetett emberölés vádja alól a Fővárosi Ítélőtábla P. Carment, akivel szemben tavaly azért emelt vádat az ügyészség, mert őt tartották felelősnek az ismert énekes, L. L. Junior kisfiának tragikus haláláért. Azonban a jogerős felmentés ellenére sem biztos, hogy ezzel végérvényesen pont kerül a 2019. augusztus 31-én történt halálos baleset miatt indult eljárássorozat végére.

[A tragédiáról és az azt követő eljárásról korábbi cikkeink itt, itt, és itt, érhetők el.]

Az akkor hároméves kisfiú édesanyjával, Hopp Csillával, annak barátnőjével, P. Carmennal, testvérével és több felnőttel 2019. augusztusában egy úgynevezett nyárbúcsúztató rendezvényről tartottak hazafelé. A zuglói Vezér úton a társaság kettészakadt: Dávidka testvére és néhány felnőtt még átkeltek az úttesten, igaz, szemtanúk szerint már ők is a villogó zöldön futottak át a zebrán, a többiek a túloldalon rekedtek.

Dávidka azonban mindenáron a testvére után akart menni. A tragédia előtti pillanatokban P. Carmen, Hopp Csilla barátnője állt közvetlenül a kisfiú mellett. Amikor Dávidka kitépte a kezét a kezéből és megpróbált átfutni az úttesten Carmen visszarántotta és hangosan rászólt, hogy ezt nem szabad, mert piros a lámpa és „jönnek az autók”.

Néhány pillanattal később a gyermek mégis kirántotta a kezét Carmen kezéből és a többiek után indult.

A szakértő szerint 1,4 másodpercig volt az úttesten, amikor egy Opel elgázolta.

Az autó a nem messze lévő lámpás kereszteződésből indult és a szakértői vizsgálat szerint a megengedettnél kisebb sebességgel, 41-42 km/h-ás tempóval haladt, amikor a gyermek elé lépett. A 76 éves sofőrnek esélye sem volt elkerülni a tragédiát.

A rendőrség előbb a gyermek édesanyját gyanúsította meg a gyermek halála miatt, majd hosszas vizsgálódás után vele szemben megszüntették az eljárást és a barátnője, P. Carmen ellen indult nyomozás gondatlanságból elkövetett emberölés gyanújával, mivel közvetlenül a tragédia előtt ő fogta a gyermek kezét, jogi értelemben az ő felügyelete alatt állt Dávidka.

Azonban a bíróság tavaly elsőfokon, majd nemrég jogerősen is felmentette P. Carment.

Az ügyészség szerint P. Carmen azzal követte el a gondatlan emberölést, hogy nem megfelelő erővel fogta a gyermek kezét az után, hogy az egyszer már kitépte magát a kezei közül, és más módon sem akadályozta meg, hogy az úttestre lépjen.

Azonban a Fővárosi Törvényszék, majd a fellebbezések nyomán a jogerős ítéletet kimondó Fővárosi Ítélőtábla is úgy látta: P. Carmen megtette mindazt, ami tőle elvárható volt. Más kérdés, hogy ez ott és akkor kevésnek bizonyult.

A nőnek akkor még nem volt gyermeke – hangsúlyozta a bíró –, nem voltak gyermekekkel kapcsolatos tapasztalatai sem. Bár ismerte őt Dávidka, korábban többször is vigyázott rá, nem volt engedetlen vele szemben a gyermek. Addig a napig.

Az ítélet jogerős, ellene további fellebbezésnek helye nincs. Mégsem jelenthető ki még, hogy ezzel pont került az ügy végére, nincs büntetőjogi értelemben vett felelőse Dávidka halálának. Csiha Gábor, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség szóvivője lapunknak azt mondta, az írásba foglalt ítélet tanulmányozása után döntenek arról, hogy kérik-e az ítélet felülvizsgálatát a Kúria előtt.

Sokatmondóak voltak az elhunyt gyermek jogi képviseletét ellátó Borbély Zoltán ügyvéd szavai is, aki egyebek között arra hívta fel a figyelmet, a szülői felelősség nem szűnik meg azzal, hogy a gyermek felügyeletét más látja el éppen. Főleg nem akkor, ha a szülő is jelen van, azaz a szülő és a gyermek egyazon helyen tartózkodik éppen.

Borbély korábban nem emelt kifogást az ellen, hogy megszüntették az eljárást a gyermek édesanyjával, Hopp Csillával szemben, mert mint fogalmazott: jogi értelemben ezzel szembefordítaná a halott gyermeket az édesanyjával, ezt pedig adott esetben morálisan nem tartotta volna jónak.

A tragédiákat – sajnos – nem tudjuk teljes mértékben kiküszöbölni, de számos módja van a megelőzésnek, amellyel csökkenthetjük a bekövetkezésének a valószínűségét:

  • a gyermeknek tanítsuk meg a biztonságos közlekedés szabályait, újra és újra ismételjük át vele a legfontosabbakat,
  • felnőttként mutassunk példát a gyermeknek, ne szegjük meg a közlekedési szabályokat,
  • igyekezzünk szorosan fogni a kezét, szükség esetén szorosabban, mint azt egy egyszerű séta alkalmával tennénk,
  • a biztonság érdekében ne féljünk a ruhája (például kabátja) segítségével megfékezni a figyelmetlen úttestre lépést, vagy
  • bátran használjunk gyerekhámot, még ha sok felnőtt megvetéssel néz is a gyermeküket „pórázon vezető” szülőkre. Az ő pillantásukat könnyebben túl lehet élni, mint azt, ha egy szerettünk elvesztését.

[Arról, hogy hogyan érjük el, hogy a gyermekünk ne lépjen le az úttestre és ne rohanjon át amikor még nem szabad, korábban itt és itt írtunk.]

A tragédia rávilágított egy fontos mozzanatára a közlekedésnek, amire különösen a kisgyermekes családoknak kell figyelni: ha együtt indulunk el valahova, együtt is maradunk végig, amennyire csak lehet. Főleg, ha kicsik vannak a társaságban, akik mindig mással és máshol szeretnének lenni, mint akivel és ahol éppen vannak. Minél több a felnőtt, annál nagyobb az esélye annak, hogy valaki megfogja a gyermek kezét, visszatartja, ha önveszélyes rohangálásba kezd.

F.Gy.A.